Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Kissé kétségbe vagyok esve és...

Kissé kétségbe vagyok esve és szükségem lenne valakire aki meghallgat, tanácstalan vagyok és elkeseredett, mit gondoltok erről a helyzetről? (Hosszú)

Figyelt kérdés
A helyzet az, hogy 20 éves vagyok és várandós. Ezzel nincs is semmi gond, a babát mindketten szerettük volna megtartani és várjuk a megérkezését. Csakhogy egyelőre én még itthon lakom és van egy 2 éves kis tesóm. Aki abból fakadóan, hogy teljesen elkényeztették a szüleim, vagy ha épp nem elkényeztették akkor sok mindent ráhagytak, vagy nem büntették meg számára elég érhetően, teljesen kezelhetetlenné vált. Nos, tud Ő aranyos lenni csak ritkán. Senki nem hiszi el nekem, hogy sokszor reszketünk mellette az idegességtől azok miatt a dolgok miatt amiket csinál (egész nap üvölt, visít, folyton kiborítja a biliből a pisit amikor pisil, néha gondol egyet és játékokat hajigál nekünk, a nagyszüleimet erősen ütlegeli, hiába szólnak rá ... stb.) De még csak nem is ez a fő probléma ... Apukám külföldön dolgozik, nem sokat van itthon, ezért minden anyukám nyakába szakadt. Hivatalos ügyek intézése, gyereknevelés, házimunka. Én amiben tudtam eddig besegítettem Neki, legalábbis igyekeztem úgy segíteni, hogy jó legyen, de amióta a kicsi megvan, azt kell, hogy mondjam, hogy vagy a nagyszüleimmel vagy velem és a másik tesómmal van, mi vigyázunk rá nap mint nap. Ha például egy olyan nap is van, amikor nem vigyázunk rá akkor anya megharagszik, mondván, hogy nem segítünk neki semmiben. Délelőttönként általában a nagyszüleinknél van, de ők is idősek már és nem bírják sajnos, nem bírnak utána szaladgálni amikor pl. cserepeket készül a földhöz vágni. Sokszor amikor Édesapám itthon van, még neki sincs türelme hozzá és inkább átpasszolja nekünk mert 10 perc után teljesen kikel magából ő is és csak ordít. Természetesen szereti Őt, de nagyon nehéz mellette ép idegekkel megmaradni. Ez megy már két éve és most, hogy várandós lettem és az utolsó hónapban vagyok egyre kevesebb ideig bírom már azt, hogy vigyázok rá, sokszor fakadok sírva, hogy már nem megy, mert emellett rengeteg problémánk van még családon belül, amely nap mint nap szóba kerül (ugyanis a családom rettenetesen el van adósodva) és már ez is teljesen rányomja a bélyegét a hangulatomra, a lelkiállapotomra. Én eddig, amivel tudtam támogattam anyagilag a szüleimet de most már szeretnénk a Párommal a saját lábunkra állni és elköltözni, ebbe viszont anyukám nem igazán akar beleegyezni. Azt mondja, nem áll az utunkba ha menni akarunk, de akárhány családtagom igyekezett őt jobb belátásra bírni, nekik mindannyiuknak azt mondta, hogy erről a témáról egy szót sem akar hallani. Azt mondja, hogy bele betegszik ha nem tud majd nekem segíteni a kicsivel kapcsolatban (mert Ő szeretne rá vigyázni ha nekem esetleg dolgom adódna) de én ezt nem igazán tartom hitelesnek látva azt, hogy már a kistesómra is nekünk kell vigyázni és nagyon keveset van Édesanyámmal. Én mindig próbálom Őt is megérteni és segíteni Neki de én sem bírom a végtelenségig és nekem most már nem ez az elsődleges családom, hanem a Párom és a kisbabánk és szeretném nyugodt körülmények között nevelni, ami itt nem igazán lehetséges az állandó feszültség, kiabálás és veszekedések mellett. Ma megint eljutottam egy olyan pontra, hogy elszakadt a cérna és legszívesebben csak ültem volna a földön és sírtam volna tovább, hogy még is hogyan tovább ... Tudom, hogy ha bejelentjük, hogy költözni szeretnénk, nagyon megharagudna. Édesapám amíg nem beszélt vele négyszemközt úgy gondolta nem haragudna meg, de miután beszélt vele erről azt mondta jobban teszem ha lelkiekben felkészülök a közlésre, ugyanis hallani sem akar erről az ötletről. Mit tehetnék? Miért olyan rossz, hogy szeretnék külön élni, pláne úgy, hogy a családom így is elvan adósodva és nem akarom még nagyobb költségekbe verni őket. Én továbbra is amivel tudom, támogatnám őket ha úgy adódik és természetesen rendszeresen járnék haza de szeretnék külön élni a párommal mert ez a rengeteg kiabálás mára már elviselhetetlenné vált ...
2011. júl. 26. 20:40
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
100%
Én úgy vagyok vele, hogy akinek követelőzni és veszekedni van energiája, az nem szorul gondoskodásra. Ha szüksége lesz a segítségedre, majd szépen kéri és megköszöni.
2011. júl. 26. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
84%
Szia én is 20 évesen szültem tavaly decemberbe :) Mi a párommal laktunk az én anyukáméknál 4 hónapot amíg várandós voltam és mondjuk nekem nincs kisöcsém de anyuék elég sokat veszekedtek velünk is meg egymással is és én is nehezen bírtam ezt a sok feszültséget. De döntöttünk és úgy hogy elköltözünk nekem anyut volt nehéz ott hagyni mert apu elég kiszámíthatatlan volt az első 1-2 hónap rossz lesz neked is és anyudnak is de túl lehet tenni magatokat rajta hiszen anyudnak is azt kéne figyelembe venni hogy neked mi a legjobb és márpedig neked az lenne a legjobb ha a pároddal nyugodtam együtt külön a családtól tudnátok élni. Csak gondolj a babádra és állj a sarkadra most már külön családod lesz, muszáj most önzőnek lenned és csakis magatokra és babádra gondolni!
2011. júl. 26. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 A kérdező kommentje:
Nem szeret kérni, Ő azt ugráltatásnak tartja és azt mondja nem szeret másokat ugráltatni, de ha meg nem segítek Neki (persze már most a 9. hónapban nem várja el, hogy segítsek) akkor megharagszik, hogy miért nem teszem. Ritkán szokta megköszönni a segítséget, ha tényleg kiteszek magamért és az egész házat kitakarítom akkor nagyon hálás szokott lenni és megdicsér de sokszor mondja, hogy szerinte az a normális menete ezeknek a dolgoknak, hogy a gyerek igenis segítsen a szüleinek pláne ha egyedül nem bírják, amivel én is egyet értek csak az a nem mindegy, hogy mennyit. Most például még azt is szeretné megszabni, hogy várandósan hová megyek el, azt mondja mindig, hogy nem menjek sehová nehogy koraszülés legyen a vége. (36 hetes vagyok) A múltkor a tudta nélkül szerettem volna meglátogatni a barátnőmet, akihez már 4. hete készültem folyamatosan látogatóba és amikor meglátta, hogy indulóban vagyok nagyon megharagudott, azt mondta nem vagyok normális, hogy így útnak indulok és, hogy őt már nem érdekli mit csinálok. (Picit be volt dagadva a lábam és ezért volt mérges, de mondtam Neki előtte, hogy már pihentettem is és akkor sem akart lemenni a dagadás.) Szóval néha nagyon nehéz Vele szót érteni, mert tudom, hogy sokminden miatt ideges, a pénz, a család, hogy nem talál magának munkahelyet ... stb. de nekünk is nehéz, hogy lassan 3 éve ebben élünk benne.
2011. júl. 26. 20:54
 4/25 anonim ***** válasza:
91%
Jól látod azt, ahogy az öcsédre nincs ideje anyukádnak úgy a Te gyermekedre sem lesz. Mindenképpen saját életet alakíts ki a pároddal, mihamarabb. Az állandó stressz ,idegeskedés ami ér nap mint nap, azt már a baba is érzi benned.. Az Ő és a Ti érdeketek is hogy ki lépj ebből a helyzetből. NE LEGYEN A KÉSŐBBIEKBEN EMIATT LELKIISMERET FURDALÁSOD!!! Neked a SAJÁT családoddal kapcsolatban kell döntést hoznod. Viszont baromi nehéz lesz...
2011. júl. 26. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/25 anonim ***** válasza:
91%
Meglehetősen nehéz ilyen helyzetre olyan tanácsot írni, ami jó lenne mindenkinek. Na, de általában nem is ez a cél. ahogy leírtad, meglehetősen sokat segítettél anyukádnak, de most már tényleg a saját lábadra kell állnotok. Próbáld meg Vele megértetni (hiszen felnőtt ember, fel kéne, hogy fogja), Neked már a kicsi és a Párod a családod. Nem állíthat meg abban, hogy elköltözzetek. Minden bizonnyal be fog vetni minden eszközt, hogy ez ne történhessen meg (ezt nevezik lelki terrornak), de sajnos ha most nem cselekszel, akkor örökre a kalitkájába fog zárni. Ezt a lépést meg kell tennetek, lesz ahogy lesz. Kérd meg párodat, hogy legyen ott ő is a "közlésnél" talán úgy könnyebb lesz. De minél tovább halogatod, annál rosszabb lesz.
2011. júl. 26. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 anonim ***** válasza:
82%

"Azt mondja, hogy bele betegszik ha nem tud majd nekem segíteni a kicsivel kapcsolatban (mert Ő szeretne rá vigyázni ha nekem esetleg dolgom adódna) de én ezt nem igazán tartom hitelesnek látva azt, hogy már a kistesómra is nekünk kell vigyázni és nagyon keveset van Édesanyámmal. Én mindig próbálom Őt is megérteni és segíteni Neki de én sem bírom a végtelenségig és nekem most már nem ez az elsődleges családom, hanem a Párom és a kisbabánk és szeretném nyugodt körülmények között nevelni, ami itt nem igazán lehetséges az állandó feszültség, kiabálás és veszekedések mellett."


Ezt így megmondod neki és ha tetszik neki ha nem ti elköltöztök. Azt még hozzá tehetnéd hogy talán épp amiatt kezelhetetlen a gyerek mert nem akarnak ráfigyelni, foglalkozni vele (kivéve a testvére). Ők a szülei nem te! Ahogy írtad: "nekem most már nem ez az elsődleges családom, hanem a Párom és a kisbabánk". Saját családod van és ebbe anyukádnak bele kell törődnie. Ráadásul azt se kívánhatja hogy az unokája ilyen lelki körülmények között nőjön fel (neadjisten eltanulja a rossz viselkedést a testvéredtől). Azt is közöld vele hogy ha tudsz majd segítesz neki még ha elköltözöl is.

2011. júl. 26. 20:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/25 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem mindenképp költözz el. Olyan érzésem van a leírtak alapján, hogy anyukád csak azért van a költözésetek ellen, mer az ingyencselédet látja benned. Bocsi, nem akarlak ezzel megbántani, de én így látom.

És a babádnak is csak jót teszel, ha nyugodt körülmények között neveled. Ráadásul az öcséd úgy viselkedhet vele, mint egy féltékeny nagytesó, meg a későbbiekben is csak rossz példával szolgálna a kicsinek.

2011. júl. 26. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 anonim ***** válasza:
89%
Én azt mondom szedd a cókmókod és indulj el. Én az öcsédnek először is lekevernék 2 pofont, (nekem is van gyerekem, nem szoktam őket verni, de valahogy meg kellene állítani azt a is zsarnokot)aztán fognám magam és elkezdenék saját életet élni. Mit gondolsz az újszülött babádat mennyre fogja tolerálni az öcséd. Egy pillanat alatt kárt is tehet benne, ha tényleg olyan mint ahogy leírtad. Anyukád meg majd megbékél, csak ő látja azt ha most te elmész, neki annyi, mert nem lesz aki ellása az öcsédet, elmosogasson, kitakarítson.
2011. júl. 26. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 anonim ***** válasza:
89%
Szerintem mindenképpen anyukád nevelje a testvéred. Éreznie kellene a felelősséget, hogy ő nem nevelte meg eléggé és ezt neki kell rendbe hozni. Ehelyett inkább "átpasszolja" neked. Azért nem akarja, hogy elmenjetek, mert így könnyebb neki.
2011. júl. 26. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 anonim ***** válasza:
84%
20:56os vagyok és nagyon egyet értek a hozzászólokkal!!
2011. júl. 26. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!