Létezik hogy egy gyerek megutálja az anyját? Megvetendő?

Előző vagyok.

...és így is kitűnő tanuló voltam!!!

09:33 Nagyon érdekes amit írtál magadról! Nekem ebben az évben egyenesen a mélypontra esett a kapcsolatom mindkét szülővel 19L vagyok, ugyanazokért amiket írtál , meg amiket a többiek írtak. Felgyülemlett minden, amiért úgy érzem ők a hibásak, és iszonyatos harag lett bennem mindkettő iránt. Elváltak és egész életükben azon voltak, hogy ki tartsa meg magának a gyereket, csak civakodtak, egymással szóba nem álltak, nekünk bizonyította mindkettő az ő ártatlanságát és a másikat rajtam és testvéremen keresztül hibáztatta. Nem értem még mindig, hogy mi értelme volt az egésznek, ha gy sikerült lelkileg teljesen gyenge gyerekeket "felnevelniük"Folyamatos kritizálások, kevés lelki törődés...vagy semmi...közben tudom, hogy nagyon sokat is köszönhetek nekik, tisztelem is őket, mert nagyon sokatr kiálltak értem az életben, ami a mi esetünkben tényleg nem volt sokszor egyszerű. De az anya-lány, apa-lány viszony valahogy egyre messzebbre került, annyira, hogy az utóbbi évben szitne teljesen elfordulta midnegyiktől. nem vagyok kiváncsi már egyikre se , az én véleményem meg legtöbbször az egyiknél vagy ,,áh nem értesz te semmihez, hülyeségeket beszél" a másikkal pedig soha semmit nem mondtam magamról mert kb ennyire meghúzták előttem a határt ezért most sem mondok neki magamról szinte semmit, hiába erősködik, csak sajnálom.. ezzel már nem lehet mit csinálni úgy érzem és egyre rosszabb... Viszont ha egy talpalatnyi esély is lenne ezt valahogy megoldani , én azt tényleg abban látom, amit te írtál, hogy ezeket elmondom nekk és változtatunk. Tartok attól, hogy csak beégetem magam meg tényleg elég béna is vagyok abban, hogy valamit én hozzak fel nekik ami nekem nagyon fontos ügy, de szeritnem nekik is és magamról beszéljek, mert ilyen ugye nagyon nagyon ritkán volt....

09:33Te hogyan kezdtél el beszélni anyukáddal úgy, hogy az első másodpercben ne álljon fel és hagyjon ott téged? Ez érdekelne

Én az anyámat tulajdonképpen nem is tekintem az anyámnak. Mások előtt annak nevezem, de soha nem tudnám azonosítani azzal a szerető szülőképpel, amely egy édesanyát jelképez.

Rengetegszer bántott testileg-lelkileg: megalázott, megvert ésatöbbi. Kamaszkoromban egyenesen gyűlöltem, ma már arra sem vagyok képes, egyszerűen nem érdekel. Közönyös vagyok iránta, egy idegen baja jobban megérint, mint az övé.

Én próbáltam elfogadni őt, megérteni, hogy neki is nehéz élete van egyedülálló szülőként, de azért ez nem felmentés az alól, ahogy egész gyerekkoromban bánt velem. Most, 19 évesen egész tűrhető a viszonyunk, de ez csak nekem köszönhető, mert amikor szembesítettem a dolgokkal, nem volt hajlandó változtatni.

Mit ért el ezzel? Hogy mihelyst lehetőségem nyílik elköltözni, megszakítok vele minden kapcsolatot. Egyszerűen nem akarom, hogy az életem része legyen.