Van itt olyan, aki megszakította a kapcsolatot a családjával vagy csak nagyon ritkán találkozik velük?
Sajnos a családunkban valamilyen ismeretlen okból fogva én vagyok a feketebárány, ezért sosem volt jó kapcsolatom velük. Gyermekként mindig én voltam az, akit a többiek balhéja miatt is megvertek, és kamaszkoromig sokszor bántalmaztak; később pedig soha semmi nem volt jó, amit csináltam.
Nem azt állítom, hogy a családom nem szeret, de annyiszor megaláztak, megbántottak és semmibe vették az érzelmeimet (mert szerintük csak én vagyok a túlérzékeny), hogy 15 éves koromra már az öngyilkossági kísérletekig is eljutottam. Szerencsére sikerült felfognom, hogy nem én vagyok a rossz ember, csak mert ők így állítanak be engem, de most, lassan 20 évesen is ott tartok, hogy már nem bírom elviselni idegileg mindazt, amit tőlük kapok.
Kinőttem már a kamaszos sérelmekből, tudom, hogy mi az, amit tényleg csak én vettem túlságosan a szívemre, komolyan próbáltam változtatni, de egyszerűen ez sem volt elég nekik, a családom pedig azt vallja, hogy "nehogy már mi alkalmazkodjunk hozzád."
Régóta tervezem, hogy mihelyst lehetőségem nyílik rá, elmegyek és megszakítok velük minden kapcsolatot. Kb. egy év múlva végre elmegyek, hogy 200km-re innen folytassam a tanulmányaimat, és az életemet is ott szeretném leélni.
Csak ugye nehéz ez a kérdés... Nem arról van szó, hogy utálom a családomat, egyáltalán nem, ahogy egyre érettebb lettem, a közös hangot is sikerült jobban megtalálni és néha már-már egészen úgy érzem, hogy szeretem őket. De ez csak pillanatnyi alkalom, amíg nem jön a következő lépésük arra, hogy megint lerombolják az önbecsülésem.
Illetve van egy-két családtagom, akikkel azért jó kapcsolatom van, és velük szeretném fenntartani a viszonyt.
Tehát arra jutottam, hogy nem szakítom meg teljesen a kapcsolatot az egész családommal, de nem kívánok évi 2-3 alkalomnál többször találkozni velük. Csakhogy ott vannak azok, akikkel viszont szívesen találkoznék gyakrabban...
Tudom, messze még a jövő év, de foglalkoztat a gondolat, miképpen lehet ezt megoldani, illetve hogyan élték meg a változást azok, akik hozzám hasonlóan eltávolodtak a családjuktól?
válasza:Nagyon könnyen megoldható a gondod.Én hasonlóképpen éreztem.Bizonyos családtagokkal soha nem kívántam újra találkozni,de a testvéreimmel igen.
Az első lépés,hogy olyan helyre költözz ahová a nem kívánt családtag a távolság miatt nem megy vagy bár közel laksz hozzájuk,de nem tudják a címedet.
Akikkel meg tartani akarod a kapcsolatot azokkal úgy lehet,hogy inkább te hívod az otthonodba,vagy egy nyilvános helyen találkoztok mindig.Mondjuk együtt mentek moziba,vagy állatkertbe vagy csak a mekibe.Ha már ők is külön élnek,akkor meg lehet látogatni őket.
Én megoldottam.Én lassan 20 éve nem láttam anyámat.Fogalmam sincs hogy él,mit csinál.Azt tudom,hogy életben van,mert apám néha nem bírja megállni,és megemlíti.De nem érdekel.Nem tudja hol élek,mit csinálok.A testvéreimmel amíg otthon éltek nyilvános helyen vagy nálam találkoztunk.Amióta külön élnek összejárunk.Annyit találkozunk amennyit az időnk engedi.
Apámmal is jó a kapcsolatom,és őt rendszeresen látogatom/támogatom amiben csak tudom.Mivel nyugdíjas,és kevéske nyugdíjt kap,így minden hétvégén feltöltőm a hűtőt kajával,és adok neki egy kis pénzt is.(a testvéreim is támogatják) Megérdemli mert felnevelt minket.Szóval nagy trauma nem éri az embert ha évekig nem tartja a kapcsolatot azokkal akikben csalódott..
válasza: válasza:Második vagyok. Első, le a kalappal! Az én anyámnak a távolság és a cím se lett volna gond - mégse érdekeltem annyira, hogy rám nyissa az ajtót.
Erőt ad a kommentetek, amire most nagyon nagy szükségem van!
Épp erről van szó: nekem sem kell, hogy minden áldott alkalommal az orrom alá dörzsöljék, hogy én vagyok a rossz. Mert teszik, és ha olykor már elsírom magam, nemhogy abbahagynák, hanem megkapom, hogy minek veszem annyira a szívemre.
Én meg akarok nekik bocsátani, komolyan, mert ismerem a jó oldalukat is. Csak ez nem megy úgy, ha folyton "lelki terror" alatt tartanak. Persze azt sem könnyű elfogadni, hogy ha most elmegyek, akkor tulajdonképpen ott állhatok majd a nagyvilágban minden támasz és gyökér nélkül. De a mostani helyzet rosszabb, és hiába bántanak folyton, néha még én érzek lelkiismeretfurdalást, amiért képe lennék elhagyni őket.
Persze megteszem, mert tudom jól, hogy a magam érdekében nem szabad maradnom, de nem könnyű szembenézni a jövővel... tehát nekem is erőt adnak a kommentjeitek, köszönöm. Mert látok egy kis reményt arra, hogy egyszer vége lesz ennek az egésznek...
válasza:első vagyok
Idézlek:
" ha most elmegyek, akkor tulajdonképpen ott állhatok majd a nagyvilágban minden támasz és gyökér nélkül."
Na ez az a mondta amit el kell felejtened.Soha nem fogsz egyedül lenni a nagyvilágban támasz és gyökér nélkül.
Én már tudom,hiszen 39 évesen egy kicsit többet éltem át mint te.
20 évesen még fiatal vagy,félsz a változástól,és félsz attól,hogy mit szólnak a többiek az idegenek ha megtudják,hogy megszakítottad az anyáddal vagy apáddal a kapcsolatot.Mit szólnának? Mindegy,ne érdekeljen.Ha valakit annyira becsülsz és tisztelt annak úgyis elmondod az okát,és az meg fog érteni,sőt támogatni is fog.Aki meg idegen,az meg azt mond amit akar..Talán az ő háza portáján is söprögetni kéne,de nem meri bevállalni.Ez legyen a legnagyobb gondod,hogy ki mit szól érte.
20 évesen előtted az élet,amit te magad tudod alakítani hogy jó vagy rossz legyen.Ha 30-40 évesen még mindig ebben a cipőben fogsz élni,akkor ezt már csakis magadnak köszönheted.HA 20 évesen lépsz,és jobb,megbecsült életed lesz,azt is magadnak köszönheted.Mindent ahogy élünk,ahogy érzünk,ahogy viselkedünk az csakis a magunk érdeme. Hamar rájöttem fiatalon,hogy nem vagyok én rossz ember,és nem vagyok egy senkiházi,hiszen dolgozom,szerető családom van,és még az oroszlánkirály mesén is tudtam sírni..
A gyökereidet sosem fogod elveszíteni.Akkor sem ha minden kapcsolatot megszakítasz a szüleiddel,vagy akkor sem ha meghalnak.Az már örökre megmarad.A támasz? Mivel olyan támasz nem kell aki csak bántani,megalázni,szidni tud,az nem nagy veszteség ha elveszíted.Idővel majd megismerkedsz olyan emberrel aki mellett örömmel leéled az életedet.Ő majd imádni,bálványozni fog.Majd idővel ha akarsz szülhetsz gyermekeket.Ők majd imádni,bálványozni fognak,SŐT számukra te leszel a legszebb,legjobb.Idővel találkozni fogsz olyan emberekkel akikben igaz barátokra lelsz.Sok ember lesz akiknek idővel fontos leszel,mert jó vagy..Így ne mis lesel a nagyvilágban támasz és szeretet nélkül.
Ne szabad feladni.Én nem adtam fel.
Aki fontos nekem azzal mindig tartom a kapcsolatot.Őket nagyon szeretem,és tudom ők is szeretnek.Akinek nem tartom azok számomra vadidegenek,és nem érdekel a sorsuk életük..
Amilyen pocsék gyerekkorom volt ami köszönhető anyámnak,annál szebb felnőttkorom van ami köszönhető a páromnak a fiamnak.
Nem szabad semmitől lemondani,semmit feladni.Nem szabad arra gondolni,hogy te már semmire sem vagy jó,senkinek nem kellesz,mert ez így nem igaz..Csak alakítsd úgy az életed,hogy jó legyen.Ha mosolyogsz,ha boldog vagy akaratlanul is vonzod a boldog,mosolygós embereket.Ami pedig egyenlő a boldogsággal.
Remélem megtalálod a helyes döntést,és később minden jóra fordul.
üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!