Örök magány? Nem kellek senkinek?

Van értelme az életednek még fiatal vagy.! Sajnos én is voltam így... 18 évesen úgy szét voltam csúszva mint a kártya pakli aztán utána teljesen megváltozott az életem mert tettem érte valamit. Pl nem ültem otthon elmentem mindenhova, és volt olyan is ahol egyedül mentem el a buli!! és ott ismerkedtem meg a barátaimmal.. Szánj magadra kis időt.. Hidd el megtalálod az életed párját

is.. De ha otthon kuporogsz akkor nem jön hozzád a

szerencse. A család ige na az más tészta.. ahhoz nem tudok hozzá szólni mert nem ismerem a helyzetet.

Eléggé komolytalan a kérdésed, mivel még csak 19 éves vagy. Majd ha 50-60 éves leszel, és ugyanez lesz, akkor már van okod aggódni.

Egyébként el kéne gondolkoznod, mit rontasz el az emberi kapcsolatok terén, először magadat tedd rendbe, aztán jöhet a többi. Negatív hozzáállással nem lehet bevonzani a barátságot, szerelmet.

kezdesz rájönni a világ működésére :)

sajnos, ahhoz hogy kapj valamit, sokkal többet kell adnod érte.

barátságot nem lehet erőltetni, azt lazán, érzéssel kell fenntartani. attól nem kell tartani, hogy nincs ötleted, az majd idővel adni fogja magát.

Csak természetesen!

(én is nemrég jöttem rá, hogy elméletiesebb vagyok, ennek tudatában amióta nem erőltetek dolgokat, sokkal lazábban megy minden.)

Idővel minden zsák megtalálja a foltját. 18 éves vagy, nem maradtál le semmiről, előtted az egész élet. Egy éve én is hasonló cipőben jártam: se barátok, se család, hogy a család miatt katasztrofális szerelmi életemről ne is beszéljünk. Aztán elkerültem kollégiumba, mivel hirtelen eltűnt a fejőstehén, akiről minden bőrt le lehetett húzni (vagyis vittem magammal a bankkártyám is), a család összeszedte magát, kollégiumban pedig hozzám hasonló elmebeteg állatokat ismertem meg, akikkel még legalább egy évig együtt fogok lakni. Jóval kiegyensúlyozottabb lettem, és bár voltak kapcsolataim, az igazi is előbb-utóbb megtalál majd... A kulcs a pozitív hozzáállás.

L/19

Szia!

Velem is ez a helyzet,én viszont már 22 éves vagyok.Tiniként zárkózott voltam és bizonyos szinten begyöpösödött.Aztán fordult velem egyet a világ.Alapvetően kedves,segítőkész vagyok és talán túl őszinte.Ezért mindenhol megtalálnak a "szarkák",pl. dolgozatírás.Én szívesen segítek,hogyha ez nem tartósan egyoldalú dolog,és ha az illetőnél megvan a határ a segítségnyújtás ill. kihasználás között.Utóbbira hallottam már azt,hogy hát akit ki lehet használni...hát süllyedjen el az ilyen!

Nekem egyelőre emberundorom van,és csak minimális kontaktust veszek fel az emberekkel.Sokat tanultam a botlásaimból,így ha magányos is vagyok (tudom,hogy rossz,sokszor szinte fáj),arra koncentrálok,amiben jó vagyok,amit szeretek.szűk családommal(anya,bátyám)jó viszonyom van,és ez a lényeg.Ill. bensőségesebb a kapcsolatom az állatkáimmal,mint sok emberrel.Tkp elfogadtam,hogy ha nem állok be a sorba,és nem úgy viselkedek,ahogy "kell",ill. szólni merek,ha kihasználnak,nem vagyok az emberek szíve csücske....hát én meg nem hagyom magam hülyére venni,filozófiám:inkább egyedül,mint rongy emberekkel!