Babánk született, de nem érzem, hogy mi lennénk az elsők. Hogyan tudnám ráébreszteni, hogy neki az új családja kell, hogy a legfontosabb legyen?

Szia!

Nálunk is így volt, aztán besokalltam. Megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy 7 napból hatot dolgozik, és a vasárnapot is azzal tölti, hogy anyósomnak hurcolja a seggét egész nap, vásárolgatni, meg rokonokhoz. Nem tettszett nekik, de belátta, hogy nekem is szükségem van pihenésre, és nem helyezhet a "randsorban" a családja elé senkit. Még az anyját sem!!

És ehhez ragaszkodok, is, mert nem segített nekem anyósom semmit, 7 év alatt , és nem érdemli meg, hogy a gyerek legyen elhanyagolva, csak azért hogy ő jól érezze magát. A múlt héten, a kezébe nyomtam a taxitársaság telefonszámát, hogy mehet ha akar, de a fia itthon marad velünk, mert a gyereknek is szüksége van az apjára, nemcsak neki. Na gondolhatod....

De nem érdekel, nekem a családom az első, és ezért nem érdekel kinek a lelkébe gázolok bele! Főleg nem az anyósé!

Éjszaka nem ment haza? Éjjel merre jár, mikor a család mellett a helye?!

Ültesd le és magyarázd meg neki, hogy felelőséggel tartozik értetek, és viselkedjen is úgy!

Nem tudom, a te szüleiddel (tesóddal, barátnőddel) hogy vagytok, de én egyik alkalommal, amikor megint otthagy, felpakolnék pár napra, és elmennék valakihez. Persze nem szólnék előre, csak akkor venné észre, amikor már hazaér. Gondolom felhív, és akkor elmondom neki, hogy ha az ő segítségére nem lehet számítani, akkor majd más fog helyette, méghozzá örömmel. Ha kipihentem magam, megyek haza.

Sokkal jobban elgondolkoznak a férfiak a tetteken, mintha csak a fülüket rágják. Lehet, drasztikus és tuti lesz néhány liliomlelkű olvasó, aki ezért lepontoz, de a férfiak így vannak "felépítve" lelkileg, más nem nagyon hat rájuk.

Miért kellene mindent leállítani, és ketten nézegetni egy gyermeket otthon?

Érthető, sőt, megható, hogy a te világodat teljesen kitölti a baba, de azért nem kell az életnek megállnia.

Örülj, hogy ilyen szerető párod van, akinek ilyen fontos a családja, innen biztos lehetsz benne, hogy a ti kis családotok lesz neki mindig az első.

Miért nem mentek ti is velük? Nme kéne otthon kuksolnod. A nagyanyja örülne, ha egy órát vigyázhatna rá, te meg segíthetnél a párodnak.

Majd belejössz az anyaszerepbe, egyre könnyebb lesz. Egy férfitől nem lehet elvárni, hogy miután egész héten dolgozott, hét végén meg kismama legyen!

Így is, nem is volt pihenése, és megint hétfő. Nagyon rendes, hogy nem feljti el a családját, örülj, hogy ilyen párod van!

Ne haragudj, nő vagyok, azért írom, hogy segítsek. Ez a tapasztalatom, amirehúsz év alatt a saját káromon rájöttem, pedig megérthettem volna, ha figyelek az elején:

A férfi maradjon férfi, és apa. A nő meg anya! Nem kell két anya egy gyereknek. A férfiak dolga épp elég nehéz, meg kell nekik köszönni, hogy apaként férjként fiúként helytállnak. Nem szabad elvárni, hogy víkendre pesztrává váljanak. Persze, aranyos hogy segít neked, köszönd meg, örülj neki, de ha más teendője van, nem kell neheztelni! Majd segít, ha lesz ideje. Ha gond lett volna, lázas a kicsi, vagy te rosszul vagy, vagy el kell menned, akkor rögtön ottermett volna, nem igaz?

Hívj pesztonkát, babysittert, vagy nagymamát, sokkal egyszerűbb! Egy pár hónap az egész, meglátod, milyen gyorsan elrepül, és újra kicsit szabadabb leszel. A férjed, meg a család pedig még a gyerek ballagásán is emlékezni fog, hogy milyen kis stramm mamam voltál. O.K. hogy segít az apuka, de néha! Haggyunk neki teret, hogy a saját dolgait jól elvégezze! Ez a legnagyobb segíytség a kis családnak, és apaként is így lesz majd a legjobb, ha nagyobb lesz a kicsi. Ő lesz a tekintély, az ünnep, az erő, a biztonság. Az anya pedig a védelem, a gondoskodás, a melegség, az állandóság. Jó ez így, nem jó összekeverni.

Sokkal hatékonyabb mindenki a saját szerepében.

Szóval, ne szólj, sőt dicsérd meg. Hiszen te magad írod, hogy LEGTÖBBSZÖR a ti érdekeitek kerülnek előtérbe. Néha meg ne - ez így van nagyon jól.

Ez a "pác" nagyon hamar enyhül, ahogy rutint szerzel. De tényleg:menj vele! Hallgass rám, ha nem is így gondolod! Csak próbáld ki! Nem feminista fórum az otthon. Lényeg, hogy MIND A HÁRMAN jól érezzétek magatokat!

Nézd egy kicsit az ő szempontjából. Mondd el a hetét, mintha ő mondaná!

Egész héten dolgozom, néha vasárnap is.Minden este szaladok haza fürdetni. Hét végén én gondozom a kicsit, hogy a feleségem pihenhessen. Néha még a szüleimnek is segítenem kell, pl. most egész hétvégén. Ráadásul a feleségem ilyenkor veszekszik, úgy érzi, cserben hagyom.

Nagyon szeretm a családomat. Rengeteget dolgozom értük. Minden szabad időmet velük töltöm. De kezdek kicsit elfáradni! Nekem is kellene pihennem valamikor.Elhanyagolom magamat és a barátaimat. Nagyon szeretem a családom, de tényleg fel kell adnom miattuk az egész életemet? Hogy fogom ezt bírni?

Szerintem mind a ketten vidámabb életet szeretnétek, nem?

Haggyátok a méregetést,hogy ki az elfoglaltabb - nézd te őt, mint amikor szerelmesek voltatok - hog yneki jó legyen. Ő meg téged, és főleg, hogy az az idő, amit egymással tudtok tölteni, jól teljen. Emlékszel hogy szeretted? Ne rontsd el most! Nem személyzetet kaptál, eltartót és kisegítőt. Arra szövetkeztetek, hogy együtt legyetek, mert nagyon szeretitek egymást.És azért akartatok gyereket, hogy legyen valaki, akiben mindkettőtöket látjátok. Mondtál volna nemet, ha azt mondja valaki, hogy sok elfoglaltsággal jár majd? Vagy ő, ha azt mondják, kevés ideje lesz és sok pénzt kell hozzon? Ugye nem? Hisz ezt akartátok! Mindennél jobban! Nem kell egy kis kimerültségtől úgy betojni. Hamarosan könnyebb lesz. Csak vigyázzatok egymásra, hogy a szerelem meg ne haljon. Mert akkor már mindegy.