Akinek a barátnőjének még friss a párkapcsolata az, hogyan bírja ki, hogy mellőzve van? Nektek, hogy esik?

Nem kell azért annyira mellőzni a másikat sem. Lehet köz9s programokat is szervezni, de tudni kell azt is, hogy mikor lépj le. Van aranyközépút.

Ha esetleg nem így lenne, akkor a legjobb barátnővel meg is lehet beszélni. Azért barátnő.

Pontozzatok le nyugodtan, de én teljesen elnéző voltam barátnőmmel szemben, hisz tudom milyen, mikor ellepi a rózsaszín köd, olyankor még az az idő is kevés, amit maximálisan a párjára tud fordítani az ember lánya.. De persze nem a teljes mellőzésről beszélek... De az a barátnőmmel sosem volt egyikünk esetében sem, hisz attól még érdekelt mi van vele, vagy fordítva..

Max amikor összejöttek, akkor próbáltam én is másfelé feltalálni magam, ha én egyedül voltam. Te is próbáld meg ezt.. keress új hobbikat, vagy merülj be a meglévőkbe, illetve mozogj többet, az úgyis hasznos. :)

Én nagyon nem bírtam, bár én akkor nem csak mellőzve, hanem inkább elfelejtve voltam. AZ elején legalábbis. Aztán ha ezt meg mertem említeni, jött a barátja leszidni, hogy most miattam szomorú a barátnője...

De ha akármi baj volt, mert fájt a barátnőm kisszíve a barátja miatt, akkor akár hajnali 3-kor is képes volt felhívni, hogy kisírja magát. Szóval mindig vigasztaltam, vagy őt, vagy a barátját, vagy épp kibékítettem őket. Már bánom, mert teljesen "megalázkodtam".

És ezt a hanyagolást nem csak a barátja miatt, de új barátnők miatt is eljátszotta velem nagyon sokszor... Talál egy lányt, aki épp becsicskul neki, akkor én le se vagyok ejtve :)

Azóta nem vagyunk jóban.

Én mindig elfogadtam, ha ritkultak ilyenkor a találkozások. Ez természetes, hiszen már nem csak én vagyok az életében. Ha pedig kevés szabadideje volt, egyértelmű, hogy azt inkább a szerelmével szerette volna tölteni.

Ez a mellőzés mértékétől is függ. Az rosszulesett volna, ha teljesen elfelejt a barátnőm ilyenkor, de ha csak kevesebbet tudtunk találkozni, azt érthetőnek tartottam és nem esett rosszul.

Velem úgy volt, hogy először csak elkezdett hanyagolni aztán a személyisége teljesen megváltozott és onnantól kezdve már kritizálni kezdett engem is és sok mindenben nem kezdtünk egymáshoz passzolni. Téma is már alig volt.

Amikor találkoztunk volna, akkor csak úgy lehetett, hogy jött a barátja is. Én pedig csak vele akartam volna, hogy megbeszéljek vele ezt azt, de nem lehetett mert csak hármasban találkoztunk.

Utána már lassan el is lettem felejtve. Persze mikor szakítottak, akkor vette észre a változást, hogy ő is megváltozott és a "barátságunk" is.

Aztán vége lett a 3-4 éves barátságnak. De nem bánom, mert rájöttem, hogy ezek szerint nem volt olyan szoros a kötelék mint gondoltam, hogy ilyen egyszerűen megszakítja velem a kapcsolatot.

hasonló a történeten az utolsó válaszolóval ...

legjobb barátnők voltunk aztán jött egy fiú ráadásul ez a fiú bárkivel-bárhol kategória ...én mondtam a lánynak hogy vigyázz,gondold meg stb.de végül összejöttek.aztán szép lassan(kb. 2 hónap alatt)megváltozott a lány stílusa,viselkedése...ha összekapott a pasijával rajtunk töltötte le stb. aztán végül mi fordultunk el tőle ... bár meg is mondtuk neki őszintén hogy ez nem ő és miért lett ilyen,pár napig hatott rá és újra normális volt majd újra visszaesett.És már nem is tudunk miről beszélni és nem is találkozunk másfél hónapja...ennyit egy sokéves barátságról....

Nem zavar, ez természetes. Az egyik barátnőm most jött össze egy jó barátommal, amikor négyesben elmentünk túrázni (negyedik a férjem volt). Mi végig drukkoltunk nekik, tényleg jól mutatnak egymás mellett.

A barátom a hazaérkezést követően felhívott, hogy áldásomat adom-e rájuk (előtte nagykanállal falta a nőket). Mondtam, hogy simán, csak viselkedjen jól vele. Lekopogom, azóta működik. Talán amiatt is, hogy rajtunk keresztül ismerkedtek meg, sok közös program van.