Mi lenne a leghelyesebb?
Megpróbálom rövidre venni a sztorit, amennyire csak lehet:
Szüleim tiltanak a (színes bőrű) barátomtól, jelenleg nem is tudják, hogy együtt vagyunk, mert már többször botrány volt belőle...Ők ezt kijelentették, hogy nem lehet, mert rasszisták és nem lennének képesek kezelni a helyzetet, hogy Ő nem magyar és még fekete is. Megállapításuk szerint szülőként kudarcot vallottak, már hogy egyáltalán belementem ebbe a kapcsolatba. Általában én azt érzem, hogy túlzottan próbálják egyengetni az utamat, rendben van értem hogy szülők aggódnak, de túlságosan beleszólnak mindenbe...saját véleményem nem is nagyon lehet mert az általában nem jó, és ők elmondják hogy lenne jó, majd bizonyítgatják, hogy ugye ők megmondták, hogy nem látom be hogy rájuk kell mindenbe hallgatnom?!...ugyanez van a barátommal is...ők hatalmas hibának látják azt, hogy "nem akarok beilleni a társadalomba" ami speciel nem igaz, csak annyiból, hogy igen egymásba szerettünk nagyon hamar, és nem vagyunk hajlandóak szakítani, mert nehezen bírnánk ki...(próbáltuk)...Szerintük nem tanulok elég jól, másodikos egyetemista vagyok és olyan 3-4 között van mindig az átlagom is...(államira át is vettek az első év után)...szerintük nem bulizok eleget, a barátaim közül mindenkit csak kritizálnak, senkit se kedvelnek, és most úgy neveznek, hogy a végletek embere, hogy mindig csak egyik rosszból a másikba ugrok, hogy nem találom meg az arany középutat...holott vannak barátaim, és szüleim szerint tuti biztosan mindenki lenéz barátom miatt, nagyon kevés negatív visszajelzést kaptunk eddig (tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű, nem vagyok buta)...egyébként 20 éves vagyok és szerintem nem lenne semmi baj az életemmel, a sulit is tudnám még jobban csinálni, ha nem kellene titkolóznom vagy veszekednem a szüleimmel...
A kérdésem ugye az volt, hogy mi lenne a leghelyesebb...ezt arra értem, hogy persze a szülők hiányába bele lehet betegedni, és ahogyan ők is mondják még gyerek vagyok, "túl" fiatal...de ha megpróbálnánk ketten szerelmemmel, hogy összeköltözzünk és "kicsit" hátat fordítanék szüleimnek, segítene megváltoztatni a nézeteiket...pl, hogy biztosan kimosták az agyam, vagy hogy milyen könnyen irányítható vagyok...vagy tegyem azt ami a leglehetetlenebbnek tűnik? - hogy szakítsunk?! :S :( Hogyan tudnám megértetni szüleimmel, hogy nem fogok semmiféle hátrányba kerülni az életbe, boldog leszek és a sulit is jól el fogom végezni, valamint még tisztességes munkát is képes vagyok szerezni...és nemcsak barátomra (szüleimre)vagy diákmunkákra támaszkodom...
Kérlek, adjatok tanácsokat! Most már nagyon kétségbe vagyok esve! :( 21 hónapja tart és "halálosan" szerelmesek vagyunk, kisebb nagyon akadályokkal és kitartunk egymás mellett...
válasza:"és ahogyan ők is mondják még gyerek vagyok, "túl" fiatal."
Nem, nem vagy gyerek. A szüleid gyereke vagy, de nagykorú, saját döntésekkel
A szívedre hallgass és ne engedd magad befolyásolni. Ez a Te életed.
válasza:A szülőkről le kell szakadni, ha szereted a párod, akkor ne szakíts vele csak azért, mert másnak nem tetszik. A te életed, csak egy van, és sem a szüleidnek, sem másnak nem tisztje helyetted leélni.
Költözzetek össze ha lehetséges, szerintem ez egy jó ötlet.
Egyébként az én párom is színesbőrű, és biztos, hogy nem szakítottam volna vele, ha ellenezték volna a szüleim. Pedig őket is tisztelem, szeretem, de egy felnőtt nő képes az önálló döntésre.
válasza: válasza:Szerintem ha élettervetek is van.... Pl. ő külföldi.. hol élnétek? dolgoznátok? Egyértelmű?
...akkor költözzetek össze.
A szülők nem szokták tudni, hogy mi a jobb...csak úgy csinálnak, mintha tudnának, önmaguk előtt is elsősorban.
20 évesen már nem vagy túl fiatal az önállósághoz.
válasza:20 évesen már kinőttél a gyerekkorból, ezt vedd tudomásul és élj úgy mint egy felnőtt, légy önálló. Ez a te életed amiben csak te dönthetsz, más NEM.
20L
válasza: válasza: válasza:Az a baj, hogy ilyen erős akaratú szülőkkel nehéz kompromisszumokat kötni, megértést kapni. Ugyanis vagy úgy döntesz valamiről, ahogy ők akarják (ekkor önmagad köpöd szembe, mert azt bizonyítod a magad és a szüleid számára, hogy életképtelen vagy nélkülük), vagy ellenük döntesz, ami vagy jó, vagy nem, de biztosan fokozza a feszültséget a szülőkkel, és ha még nem is jön be, akkor megint csak "nekik lesz igazuk".
Én azt javaslom, költözz el otthonról, ha teheted. Nem lesz könnyű, sok akadály lesz, de ez az önállóság ára sajnos.
Elő szokott fordulni, hogy emberek, akiket a szülei ennyire elnyomnak, valami olyan dologba mennek bele, ami a lehető legszögesebb ellentétben van a családi normákkal. Pl. egy ateista családból valaki elmegy papnak, egy vallásos családból valaki sátánista lesz, egy jól nevelt kislány hozzámegy egy drogdílerhez, netán egy egzotikus országból jött férfihoz. Igen, gyakran így is "lázad" az ember. Szerintem menj bele ebbe a kapcsolatba bátran, de ne hamarkodd el az esetleges továbblépést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!