Mi lenne a leghelyesebb?

Megpróbálom rövidre venni a sztorit, amennyire csak lehet:

Szüleim tiltanak a (színes bőrű) barátomtól, jelenleg nem is tudják, hogy együtt vagyunk, mert már többször botrány volt belőle...Ők ezt kijelentették, hogy nem lehet, mert rasszisták és nem lennének képesek kezelni a helyzetet, hogy Ő nem magyar és még fekete is. Megállapításuk szerint szülőként kudarcot vallottak, már hogy egyáltalán belementem ebbe a kapcsolatba. Általában én azt érzem, hogy túlzottan próbálják egyengetni az utamat, rendben van értem hogy szülők aggódnak, de túlságosan beleszólnak mindenbe...saját véleményem nem is nagyon lehet mert az általában nem jó, és ők elmondják hogy lenne jó, majd bizonyítgatják, hogy ugye ők megmondták, hogy nem látom be hogy rájuk kell mindenbe hallgatnom?!...ugyanez van a barátommal is...ők hatalmas hibának látják azt, hogy "nem akarok beilleni a társadalomba" ami speciel nem igaz, csak annyiból, hogy igen egymásba szerettünk nagyon hamar, és nem vagyunk hajlandóak szakítani, mert nehezen bírnánk ki...(próbáltuk)...Szerintük nem tanulok elég jól, másodikos egyetemista vagyok és olyan 3-4 között van mindig az átlagom is...(államira át is vettek az első év után)...szerintük nem bulizok eleget, a barátaim közül mindenkit csak kritizálnak, senkit se kedvelnek, és most úgy neveznek, hogy a végletek embere, hogy mindig csak egyik rosszból a másikba ugrok, hogy nem találom meg az arany középutat...holott vannak barátaim, és szüleim szerint tuti biztosan mindenki lenéz barátom miatt, nagyon kevés negatív visszajelzést kaptunk eddig (tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű, nem vagyok buta)...egyébként 20 éves vagyok és szerintem nem lenne semmi baj az életemmel, a sulit is tudnám még jobban csinálni, ha nem kellene titkolóznom vagy veszekednem a szüleimmel...

A kérdésem ugye az volt, hogy mi lenne a leghelyesebb...ezt arra értem, hogy persze a szülők hiányába bele lehet betegedni, és ahogyan ők is mondják még gyerek vagyok, "túl" fiatal...de ha megpróbálnánk ketten szerelmemmel, hogy összeköltözzünk és "kicsit" hátat fordítanék szüleimnek, segítene megváltoztatni a nézeteiket...pl, hogy biztosan kimosták az agyam, vagy hogy milyen könnyen irányítható vagyok...vagy tegyem azt ami a leglehetetlenebbnek tűnik? - hogy szakítsunk?! :S :( Hogyan tudnám megértetni szüleimmel, hogy nem fogok semmiféle hátrányba kerülni az életbe, boldog leszek és a sulit is jól el fogom végezni, valamint még tisztességes munkát is képes vagyok szerezni...és nemcsak barátomra (szüleimre)vagy diákmunkákra támaszkodom...

Kérlek, adjatok tanácsokat! Most már nagyon kétségbe vagyok esve! :( 21 hónapja tart és "halálosan" szerelmesek vagyunk, kisebb nagyon akadályokkal és kitartunk egymás mellett...