Miért társfüggőzik le azt, akinek fáj egy szakítás?

13 év, igen.

De már úgy látom,hogy helyes volt ez a döntés,jobban érzem így magam ,tudod ha mindkét fél úgy érzi megtett mindent azért ,hogy együtt maradjon a család, és mégsem működik akkor kell szakítani.

Lehet közhelyes leszek,de sztem több igazi is létezik, csak még úgy érzem nem hiszek senkinek :))))

néha álmodok az exel(pl tegnap azt álmodtam vezetett egy kamiont és nem tudott tolatni ,nekem kellett segítenem,tiszta hülye vagyok):D

Szerintem nem vagy tisztában a kodependencia jelentésével. Itt nem arról van szó, hogy valakinek hosszú kapcsolata van, vagy ilyenre vágyik, vagy fáj a szakítás, hiszen ezek természetes dolgok.

A társfüggőség azt jelenti, hogy valaki képtelen normális keretek között létezni, ha nincs kapcsolata. Erre remek példa az egyik ismerősöm. Az elmúlt tíz évben volt 5 pasija, mindegyikkel átlagosan 2 évig járt, de összesen 4 napot töltött 10 év alatt egyedülállóként, mert képtelen feltalálni magát egyedül. Általában ezeket a kapcsolatait egészen addig fenntartotta, amíg meg nem találta az ideális "utódot", még akkor is, ha nagyon rossz volt már a helyzet, amikor minden áldott nap veszekedtek, amikor megalázták, vagy fizikailag bántalmazták, de ő inkább elviselte ezeket, mintsem hogy egyedül maradjon akár pár napra is. Az esetek többségében csak akkor szakított, amikor már összejött az új pasival, egy kivétellel, amikor pár nappal később jött össze valakivel, de már akkor is megvolt a kiszemelt, csak még nem jöttek össze konkrétan. Na, EZ társfüggőség.

Akinek fáj a szakítás az nem (feltétlen) társfüggő.

Az a társfüggő, aki egyedül képtelen boldog lenni, ezért mindig szüksége van valakire, aki boldoggá teszi őt.

Egy kapcsolat nem nagyon működik úgy, hogy nem szereted önmagad, és egyedül szinte életképtelen vagy. Ezért hajkurászol valakit, aki megerősít abban, hogy van értelme az életednek.

Igen az ember társas lény, de előtte önmagával kell jóban lennie, és utána jöhet a kapcsolat (vagy akár a barátság!), különben az nem szerelem (vagy barátság) lesz, csak szimplán függőség.

Persze ez nem ilyen egyszerű. Rossz kapcsolatba nem csak társfüggő, hanem önbizalom hiányos is beleragadhat pl.

Szerintem egyáltalán nem társfüggő az, aki nem akar egyedül lenni. Mi jó abban? Nincs kivel megoszd az élményeid, megbeszéld mi történt, együtt nevessetek a vicceken, megnyugtassátok egymást, egymás támaszai legyetek. Magamnak főzni sem nagy élmény... Az tud könnyebben megbírkózni az egyedülléttel, aki tudja, hogy majd lesz más, csak idő kérdése. Én még nem láttam boldog öregembert pl., csak párban.

Társfüggő pedig az, aki egy kapcsolatból már semmit nem profitál, csak árt neki, mégis, megszokásból, a változástól, egyedülléttől való félelem miatt nem akar kilépni, pedig semmi nem szól a szakítás ellen (lakhatás, gyerekek, anyagiak). Azt sem keverném ide, amikor egy kapcsolatból már gyerekek vannak, közös ház, stb, és emiatt dönt valaki a már nem túl jó kapcsolat fenntartása mellett.