Mit tennétek az én helyemben?

Ha dühös vagy, akkor "tombolás" helyett menj el futni, vagy sportolj. De a meditáció sokat segít az érzelmi kitörések kontrolljában. Gondolati szinten is le tudsz nyugodni. Ha egy helyzetre vagy dühös és nem emberre, akkor beszélgess valakivel erről. Ha emberre, inkább kerüld el az illetőt, majd később, amikor már lecsillapodtál, ülj le vele megbeszélni normálisan.

Lobbanékony természet vagy, de nem hiszem, hogy megütnél mást. Ugye?

Teljesen megértelek, mert az én apukám is ilyen volt. (8 éve meghalt) Ő alkoholista volt, és állandó rettegésben tartott minket. (Anyát és a 2 nővéremet) Nem lehetett elhívni a barátnőket, később az udvarlókat, mert retttegtem, hogy lejárat. Ennek révén én is kissé idegroncs lettem, és gyakran dühöngtem, szétvertem a berendezést, belefejeltem a tükörbe stb...volt, hogy még magamban is kárt akartam tenni.

Hogy nőttem ki? Egyszer, amikor már észrevettem, hogy a környezetem sem igazán tolerálja a dühkitöréseimet, leültem és átgondoltam, hogy jó e így nekem? Nem csak a fejemben, de a környezetben is rendet raktam. A szó szoros értelmébe. Kitakarítottam a szobámat, a ruháimat rendbe raktam, és ezután igyekeztem arra, hogy ez mindig így legyen. Javaslom Neked is ezt, illetve, hogy beszéj erről valakivel! Én sajnos nem tudtam senkivel. Ma már 27 éves vagyok, és kiegyensúlyozott életet élek. (ez nem apukám halálának köszönhető, mert akármilyen is volt, nagyon hiányzik)

Az hogy felismerted hogy eltanultál bizonyos negatív szokásokat, berögződéseket az már egy jó alap.

Erre építve tudatosan meg tudod változtatni a személyiségedet. De ne legyenek illúzióid ez nem megy pár perc, pár nap, pár hónap alatt, ehhez sokszor 2-3 év kell. Egyszerűen annyi a dolgod hogy mielőtt idegesen reagálnál (és itt jönne be a képbe az eltanult téves viselkedés) egyszerűen nem akadsz ki, hanem visszafogod magad. Ez persze csak így elmondva egyszerű, abban az adott helyzetben nagy önmérsékletet kíván.