Normális, ha félek az összeköltözéstől?

Szia!

Az együttélésnek pont az a lényege, hogy rájöjj, mi az amiben más a párod, mi az , amihez alkalmazkodnod kell (ha szereted) és mihez kell neki alkalmazkodnia?

A háztartási munkákba ügyesen be kell vonni a párodat, nem hagyni ellustulni. A baráti kör meg ugyanúgy maradhat, és nem muszáj egymáson lógni, mert ti "együttéltek".

És igen, "lakva ismerszik meg..." . De ez az esetek nagy részében pozitívan alakul a dolog.

Az összeköltözés tulajdonképpen az összecsiszolódás eleje.

Általában a barátnőimnek szoktam adni már egy kulcsot a kapcsolat elején és felhatalmazom a korlátlan garázdálkodásra a lakásomon belül. Úgymond szabad kezet kap. Már 18 éves korom óta külön élek és azóta ez így ment minden lánnyal... Szépen lassan odacipelték a holmijukat aztán mikor vége lett el... Ugyan nem költöztek hozzám "hivatalosan", de két ruhanemű mindenből volt mindig és mosógép révén huzamosabb ideig is kibírta hazamenetel nélkül.

Csupán azért véstem le ezeket a sorokat, hogy lehet így is. Nem muszáj egyből oda költöznöd. Szépen lassan, semmit sem kell elkapkodni. Időd van elég és neki is gondolom...

Természetesen, mivel egyedül élek így elég sok agglegényes tulajdonságom van, szóval kínosan ügyelek a rendre és a tisztaságra, mert utálok takarítani és így megspórolok egy csomó időt.. Az eddigi lánykák és a mostani is, ha kuplerájt csinál elrakodja maga. Szóval úgy élünk, mintha két háztartás lenne egy lakáson belül, ámbár mégis én fizetek minden rezsit. Persze ahol tud/tudtak mindig besegítettek, mind anyagi, mind munkák tekintetében.

Szóval szerintem ez egy működő dolog. Nem ezért mentem szét az exeimmel, mert nem bírtunk volna együtt élni , hanem egészen más okok miatt. De ehhez, köze nem sok volt...