Más szülő is mondja a gyerekének, hogy ő föláldozza magát a gyerekért?

Volt nálunk is HASONLÓ...Én nem kértem, hogy megszülessek, hogy ide szülessek, hogy nekik nehezítsem a napjaikat-erre gondolok.

Persze hálás vagyok érte, hogy felneveltek, szerettek, egyetemre is járok...de valahol egy ilyen kijelentés mindig rosszul esik...Persze, hogy feláldozták magukat, de azért mégiscsak ők akartak gyereket, nem?

Én nem fogom az ilyen dolgokat hánytorgatni a gyermekemnek, remélem sikerül jó szülőnek lennem majd...

Szerintem a legtöbb szülő bele sem gondol, hogy ezt mennyire rosszul esik egy gyereknek hallani...ráadásul úgy, hogy nem szolgált rá

Anyám egyszer próbálkozott be ezzel a szöveggel, de akkor rendesen kiosztottam, mert egyáltalán nem igaz, hogy bármit miattam adott volna fel, hogy annyira jó anya lett volna, sőt anyának csak biológiai értelemben tekintem.

Másrészt egyáltalán nem akarok úgy élni, hogy 200%-ban a gyerek tölti ki az életem. Viszonylag fiatalon szültem, nem túl rég találtam olyan állást, amilyet szerettem volna, és minden percet élvezek, amit a munkahelyen töltök. Néha jó kettesben elmenni moziba a férjemmel, vagy egyedül bevásárolni, stb.

Ez tökéletesen összeegyeztethető azzal, hogy a családom a legfontosabb az életben, tehát a gyerekek ÉS a férjem, és bármit megadok a két kis "dögnek", amit csak lehetséges, a hétvégi közös programokat, homokozóban mászkálást, esti meseolvasást is beleértve, és nem csak az anyagiakat.

A mártírokat meg csak az oroszlánok szeretik. :)

Az enyém is ilyen kb. 1-2 éve. Már szinte tehernek érzem magam...Szeretnék már elköltözni mihamarabb.

15/L