Érezted már magad magányosnak a párod mellett?

Mi sajnos csak hetente 1x, hétvégén találkozunk, többször nincs lehetőségünk.. Így ha látom az utcán hétköznap a boldog párokat együtt sétálni, mindig boldogtalannak érzem magam. Irigylem őket.. Pedig tudom, hogy a Párom mellett boldog vagyok én is.

Ha összeköltözünk, akkor már nem lesz ilyen érzésem, nagyon remélem:)

Én már beletörődtem, hogy a GÉP az első és én a második. Reggel rögtön bekapcsolja és éjfélig mennie kell. Még akkor is, ha nem ül előtte. Merthogy közben megy a torrent. És ha már be van kapcsolva, persze állandóan eléfeledkezik. Ha dolgozik, akkor van csak kikapcsolva meg ha alszik. És a szörnyű, hogy ilyenkor nem tudom biztosan mit csinál. Eleinte mindig azt képzeltem, más nőkkel chatel, de ez totálisan megdőlt. Egyszerűen rabja a netnek. De ha bejönne a képbe egy nő, észre se venném, hisz simán tarthatja vele a kapcsolatot neten keresztül. Nem kell ahhoz telefon.

Mostmár sokkal több időt tölt velem, mivel el akartam hagyni, de a GÉP-el még mindig többet. Munkahelyen 8 órán át netezik, aztán itthon még kb. 6-ot. Rám marad kb. 2 órája, és marad 8 alvásra. Abban az első évben ez úgy nézett ki, hogy 8 óra munka, 8 óra netezés, 8 óra alvás. Rám nem volt napi 20 perce se. Ha hazaértem, lejött köszönni, és amíg bementem WC-re, visszahúzta a csíkot a gépe elé, meg se várta, hogy leüljek enni, beszélgetni.

Amikor szóvátettem, azt mondta nem kell mindig együtt lenni. Este 11 volt, akkor láttam aznap először.

Én csak azt sajnálom, hogy 1 évig tűrtem ezt. Csak tudod, annyi mindent feladtam érte, és volt 1 olyan gyönyörű évünk, ami miatt nem volt egyszerű beismerni, hogy már nem vagyok boldog. Azt mondtam magamnak, valószínű csak képzelem a problémákat, hisz minden okom meg van a boldogságra. Nem akartam képzelt sérelmek miatt minden t borítani. De aztán szembenéztem az egésszel és azt mondtam:

Nem képzelem! 1 éven át én voltam a legboldogabb nő a világon és most boldogtalan vagyok. Ha minden más képzelődés is, ez a boldogtalanság nem az. És rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a hibás.

Az összecuccolás előtt nem volt itt a gépe, és ha nálam volt, nem tapasztaltam meg a gépfüggőségét. Mivel főleg ő jött hozzám, ez a tulajdonsága rejtve maradt. Amikor a GÉP végre itt volt, úgy vélte, most már minden egy helyen van amit szeret és visszatérhet a régi szokásaihoz.

Sokat küzdöttem ezért a kapcsolatért és hogy megértsem őt. Megfejtettük közösen, hogy azért emögött a nagy netezés mögött volt mélyebb ok is. Volt egy nagy probléma köztünk, ami miatt sok feszültség volt bennem és ő ez elől menekült el.

A lényeg, mostanra beállt egy elviselhető állapot. Végre a házimunkában is kiveszi a részét, bár nem esik túlzásokba. Imádunk társasjátékozni, ez az egyik olyan dolog, ami órákra ki tudja robbantani a gépe elől. És eközben legalább együtt vagyunk. Ezt nemrég kezdtük el, és szinte megújította a kapcsolatunkat.

De azért borzalmas az, ha kiülünk kicsit a kertbe, 10 perc sem kell és már dobol a lába, húzza vissza a GÉP.

Ez sose fog elmúlni, jól tudom. De szeretem őt.

Amúgy félig-meddig én is netfüggő lettem miatta. Mit lehet csinálni egy állandóan netező ember társaságában? Netezni.