Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Túlreagálom?
2 éve élek együtt a párommal. A házimunka úgy zajlik, hogy ő csinálja a mosogatást (mert nekem van 1-2 gondom, ami miatt nem csinálhatom), meg ezzel együtt a konyha takarítást, én meg az összes többi házimunkát. Viszont elég hanyag - én ha összetakarítok valahol, akkor ott minden csillog-villog. Ő van, hogy még a mosogatót sem mossa ki és elég undi szokott maradni.
A múlthéten teljesen összepakoltam a konyhában, még el is mosogattam helyette, helyre tettem mindent, és megkértem, hogy próbálja meg így tartani, mindennek meg van a maga helye, ne legyenek össze-vissza dolgok.
Ma viszont már muszáj volt szólnom neki megint, hogy a tiszta edényeket rakja el, az x dolog nem oda való, az y sem blabla. Erre ő megsértődött, hogy beleszólok, mint hogyan csinál, meg meg akarom mondani neki, hogy az hogy jó.
Én meg nem értem, hogy miért nem fogja fel, hogy a kiló liszt nem a mosogatócsap mellé való (mert éppen ott pakolta ki a bevásárlásból), vagy hogy az üres üvegeket ne csak úgy leszórja a földre, és ugyanez az üres zacskókkal.
Szerintetek túlreagálom, vagy jogos a felháborodásom, miszerint leszarja a munkámat és azt, hogy mit kértem tőle?
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is mindent megcsinálok közel 200 négyzetméteren, de a tűzifát nem nekem kell behordanom, és nem nekem kell nyírnom a füvet sem, és még sorolhatnám. Ha a párod szívesen és tökéletesen csinálná a konyhai melót, akkor nem lenne ezzel gond, de ez nyilván nem így van!
Megint azt látom, hogy bár te kérdezted, nem nagyon tűrsz ellenvéleményt, csak az lenne jó, ha megerősítenék a te megítélésedet! Leírtam, hogy túlreagálod, erre nem tetszik! Akkor minek kérdezel másokat, ha nem érdekel a véleményük?!
válasza:Az életem során sajnos negatív tapasztalataim vannak hasonló ügyekben. Volt egy szerelmem, és mikor együtt éltünk, a szappant mindig rossz helyre tette, rendszeresen nyálkás, nyúlós, és felázott lett. Milliószor kértem, hogy ne tegye, mindig azt tette. Mellékesen ő amúgy is egy lusta, szar ember volt, és később kiderült. A fiam 25 éves, de pl fürdés után tócsát hagy maga után. Vidáman sétálok be a fürdibe - zokniba járok otthon, nem papucsban, - és hopp, belelépek a tócsába. Elég kellemetlen. És hát, gondolhatod, hogy hányszór szóltam rá. Hiába. Most már inkább nem szólok. Egyszer csak elmegy itthonról. És akkor haway lesz.
Vannak dolgok, amin nem lehet változtatni. Legalábbis ritkán. Minden embernek vannak idegesítő szokásai. Biztos neked is. Két ember, ha együtt él, muszáj tolerálja a másik hülyeségeit, különben baj lesz. A végén egyedül maradsz. Mint én pl.
Annak idején tévénézés közben reszelgettem a körmeimet. A férjemet ez idegesítette. Mindig megkért, hogy ne reszeljem, nem bírja a hangját elviselni. Ő egy rendes pasi volt. Én meg persze mindig reszelgettem a körmeimet. Automatikusan. Hát, meg kell próbálni elviselni, ha amúgy rendes. Elvégre nem te nevelted. Talán, ha fiad lesz, őt már megnevelheted. Ha meg nem tudod, akkor a kis menyed fog téged szidni.
én nem mondtam egy szóval sem, hogy nem érdekel, csak te jöttél egy ellenérvvel és én is. Vagy itt csak a válaszolóknak lehetnek érvei?
Egyébként lehetne itt szó a tüzifa behordásról is tök mindegy, hogy eredetileg férfi vagy női munka. Akár kocsiszerelés is lehetne, az is ugyanolyan hanyag lenne mint a konyhában. Hál' istennek nincs kertünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!