Távkapcsolatban élők, mennyire erősek az érzéseitek a másik iránt ha már hetek óta nem találkoztatok?

Na most én is hasonló helyzetbe csöppentem.) éve vagyunk együtt a párommal és van egy elsős kislányunk is.Sajnos albérletben élünk és a páromnak adódott németorsági munka,amit a jobb közös jövőnk érdekében be kellett vállalnunk.(szeretnénk saját lakást stb)Mi nagyon megszenvedjük egymás hiányát,de a kapcsolatunknak adott egy bizonyos +-t alig várjuk,hogy hallhassuk egymás hangját,interneten irkálunk egymásnak stb.Eddig is imádtuk egymást...de most döbbentünk csak rá,hogy mennyire. :)Én nagyon lelkis vagyok,tudom ,hogy értünk teszi ezt,és mellette állok mindenben,de őszintén szólva elég nehezen viselem ezt a helyzetet.annyira hiányzik,hogy hihetetlen.Ma délelőtt is rámtört a sirás a telefonba,pedig jövő pénteken már láthatom.Alig várom :)A kérdésedre pedig hogy válaszoljak,szerintem nem kell kételkedni a saját érzelmeidben.Valószinű,hogy te erősebb vagy,jobban tudod kezelni ezt a helyzetet.Irigyellek is ezért ;)

*9 éve vagyunk együtt

Mi 2,5 évig éltük külön egy ösztöndíj miatt, előtte együtt voltunk már 2 évig. Évi max 2 találkozás ünnepekkor. Kemény volt. (26-28 éves korunk közt volt ez.) Azóta is együtt vagyunk. Ha valami összeköt, együtt maradtok. Vagy semmi nem változik, vagy változtok annyit, hogy nincs közös téma, más felé ment a személyiségetek, akkor utána szétmentek. Mi együtt vagyunk és szeretjük egymást. 29F