Mit kéne választanom? Elnyomjam a kreativitásom vagy sem?

35 éves fejjel azt mondom: menj orvosira. Lehet, hogy most úgy tűnik, fontosabb a boldogság, mint a pénz. Én is így gondolkodtam, és sajnos ma már tudom, hogy úgy nem lehet boldog az ember, ha állandóan a fillérjeit számolgatja, meg azon stresszel, ki tudja-e fizetni a számláját.

Szóval, menj orvosira, és ha lehet, légy fogorvos. Nincs olyan fogorvos ismerősöm (orvos sem) aki rosszul él. Viszont ismerek befutott művészeket, akik nyomorognak.

Szia! Nekem csak egy kérdésem lenne: miért gondolod, hogy az egyetem "elnyomná a kreativitásodat"? Csak azért, mert nem lenne időd alkotni, vagy azért, mert azt gondolod, hogy csak a művészeti képzés során válhatsz igazi művésszé, és ha nem jársz művészeti suliba, nem fejlődsz/kimaradsz valamiből? Megmondom a tutit: a tehetséget nem a művészeti főiskolán kapod meg, hanem veled született. Nem leszel attól rosszabb művész, hogy teljesen mást (megjegyzem, a társadalom számára hasznosat) tanulsz, amiből mellesleg meg is lehet élni.

Egy ideig szorítsd háttérbe a festést, és készülj az orvosira! Miután felvettek, úgyis te fogod beosztani az idődet. Bizonyára lesznek szabadabb időszakok is, olyankor te döntöd el, hogy mivel töltöd az idődet - például rajzolással vagy művészeti könyvek olvasásával. Pár év múlva, diplomával még mindig megpróbálkozhatsz a művészet intézményesített tanulásával, de most ne tedd fel az életedet erre a bizonytalan ötletre.

Testhezálló példa: egy családtagom közel az 50-hez, éppen orvosként dolgozva szerezte meg a második diplomáját színháztudományi szakon (mindig is imádta a színházat, de ha nem lenne orvosi munkája, nem engedhette volna meg magának, hogy "hobbiból" tanuljon).