Szerinted szerethet egy férfi annyira egy nőt hogy elviselje azt hogy depressziós?
22éves fiúról van szó és 3hónapos járásról.
Lehet ennyire kötödni valakihez ennyi ismeretség után?
Még egy variáció.
A fiú küldetésének érzi hogy "megmentse" a lányt,mert tudja minden rendben lesz.
Szerinted melyik lehet igaz?Szerelem vagy küldetés?
válasza: válasza:A 17 éves páromat az öngyilkosságból rángattam ki, pedig akkor még csak 16 éves voltam, 2 hónapja "jártunk".
Valamiért éreztem, hogy mellette kell lennem, mindent meg kell tennem...Amikor megláttam az arcán az első igazi mosolyt kárpótolt, a sok energiáért, teherért, áldozatért amit érte hoztam.
Ez a "kis srác" ma már 22 éves, orvos lesz, mindennap magához ölel és elmondja mennyire szeret:)
Úgyhogy igen, van az a szeretet...
Utolsó ez nem semmi:)
Mikor már meggyógyultam rákérdeztem nála hogy mi vezérelte,azt mondta a szerelem.Sokszor kértem hogy legyen vége,de mindig az volt a válasza hogy most már késő,nem tud elhagyni.Nagyon csúnya dolgokat tettem vele,ezért hihetetlen számomra hogy kitartott mellettem.
Állitja hogy ő mindvégig tudta hogy meggyógyulok és ez az egész egy átmeneti állapot,ezt többször ecsetelte anyuéknak is,mikor már a szüleim sem biztak benne hogy valaha normális ember leszek.
Sokszor emlegette hogy neki ez a küldetése,ő azért született a földre hogy rám vigyázzon és tudja hogy minden rendben lesz.Mindig ezt mondta mikor mélyponton voltam.
válasza:Off
Szabad kérdezni, hogy mi segített abban, hogy talpra állj? Természetesen a fiatalemberen kívül.
On
válasza:18:10
Az is lehet, hogy az a "fiatalember" elegendő volt a gyógyuláshoz:)
Az előző vagyok a 14:58-as. A párom azt mondta ő nem viselte volna el a "magányt" egyedül és neki csak arra volt szüksége, hogy legyen egy társa. A magányt azért idézőjelben, mert csak ő érezte úgy, egyébként van egy fantasztikus családja, jópofa barátai, rokonai...de nagy dolog, ha az ember egyedül érzi magát a világban.
Off: (ha nem haragszotok megosztom ami eszembe jutott) Egyik reggel kaptam egy hosszú sms-t, ami 2-3 órája jött. Az állt benne, hogy ő már mindent eldöntött, ne haragudjak rá, próbáljak megbocsájtani neki, de nem tudja ezt tovább csinálni, sajnálja és köszön mindent amit eddig megtettem érte. Továbbá (mivel egy vallásos emberről van szó) írta, hogy még elment egy utolsó misére. A telefonját otthon hagyja ne hívjam...A családja nem ismert, hozzuk nem fordulhattam, meg valahol reméltem, hogy meggondolta magát, mégsem hajtotta végre a dolgot...futottam, ahogy csak bírtam ahhoz a templomhoz ahová járni szokott...még tartott a mise, úgyhogy reméltem, hogy kijön még az ajtón és magamhoz ölelhetem. A következő néhány percben utáltam magam, utáltam az életemet, amiért ez a "felelősség" a nyakamba szakadt...megakartam változtatni a sorsot...soha nem akartam annyira őszintén semmit, mint abban a pillanatban azt, hogy megölelhessem, csak még egyszer...mikor kezdtek kijönni az emberek a templomból és én nem láttam, elfogott a sírás, zokogni kezdtem, az emberek bámultak rám....aztán mindenki után, utolsónak jött ki...magamhoz öleltem, szorosan...utána nem emlékszem pontosan mi történt...de tudom, utána csúnyán összevesztünk, nem értette mit éltem át azokban a pillanatokban. Akkor megígértettem vele, hogy soha nem csinál velem ilyent...
Utána beszéltünk még egyszer az esetről, azt mondta, ha nem vagyok ott megteszi...
Most ezt mesélem és könnybe lábadt a szemem. Ennek 4 éve, de ma is alig tudok erről a dologról beszélni...szerencsére ritkán jut eszembe...
Köszönöm, hogy elmondhattam...
Neki sikerült, úgyhogy én hiszek a gyógyulásban és abban, hogy az utolsó utáni pillanatban is ott a remény. Egy cifrasága a történetnek, hogy mindezt úgy csináltuk végig, hogy se a családja sem az én családom nem tud semmiről...:-S talán ez is egy hiányosság...
Kedves Kérdező! Örvendek, hogy rendbe jöttek a dolgaid! Kívánom, hogy soha ne csalódj a párodban, kívánom, hogy ezentúl csak jobb legyen:)
...talán ez segített annak eldöntésében is, hogy pszichológusnak tanuljak...
21-L
válasza: válasza: válasza:18:10
A párom próbált segiteni,de fél év után feladta.Tudtam hogy valami bajom van,mert nem volt normális ahogy viselkedtem.Eljegyzett,összeköltöztünk és amikor a helyzet nem javult hanem romlott,leültünk és megbeszéltük hogy igy nem mehet tovább mert arra ő is rámegy,már rettegett a munkahelyén,félt hazajönni hogy vajon mi várja itthon.Szó nélkül beleegyeztem hogy elmenjünk a dokihoz,végülis a kezelések és gyógyszerek hoztak helyre.A doki szerint még épp időben jöttünk,magamtól,bármenyire is akartam soha nem gyógyultam volna meg.napi 9tabletát kellet szenem,egy hónap betegszabi,ami alatt a munkámat is elvesztettem,ez volt a kezdet amikor elkezdtem gyógyulni.Párom mindvégig velem volt és támogatott mindenben.
válasza:8:05
Helyes döntést hoztál, hogy "mertél" elmenni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!