Lányok ti miért nem buktok boldogtalan, depressziós férfiakra, akik arra várnak, hogy megszeressék őket? Nektek miért csak az ilyen boldog, állandóan jókedvű férfi kell?

Te járnál depressziós, önértékelési gondokkal küszködő lánnyal?

Voltam együtt ilyen fiúval, de nem sokáig tartott, egyszerűen nem volt energiám már elviselni az állandó "depijét", a hullámvasútszerű kedélyingadozásait.

Ja és minden mindig rossz volt neki, bármi, amit mások csináltak, nyíltan fikázott embereket az utcán, tömegközlekedésen.

....

Egyes emberek mástól várják a megváltásukat...

Egy szó: változás.

A sajnálatból sajnálat lesz, max együttérzés, de nem szerelem. A boldogságot önmagunkban kell keresni, az az ember nem boldog, aki nem képes érte tenni semmit. Hiába nem minden úgy sikerül ahogy akarja, de büszkén bele tud nézni a tükörbe, mert ő igenis mindent megtett a dologért. Aki depressziós az gyenge. Márpedig egy nő nem akar egy olyan férfit, aki majd tőle várja a boldogságot, úgymond utolsó szalmaszálat lát benne és belekapaszkodik. Az ilyen embernek önértékelés problémái vannak, tehát nem lenne bizalom csak féltékenykedés, ilyet pedig senki nem akar.

A másik pedig: a mosoly ragályos. :) Ha valaki olyannal vagyok együtt aki sokat mosolyog (persze nem megjátszva, hanem tiszta szívből), akkor nekem is jó kedvem lesz.