Mit tegyek? Külföldre költözzek vagy maradjak?

Elég bonyolult,de megpróbálom leírni.

Apukámnak volt egy nagyon jó barátja,már gimnazista koruk óta ismerték egymást,sokat járt hozzánk.

Időközben meghalt az anyukája,akinek Párizsban volt ügyvédi irodája( a szülei elváltak,Ő az apukájával élt,az anyukája külföldre ment) ezért Ő elköltözött oda és ott él már 8 éve(Ő is ügyvéd),csak látogatóba jár haza.

Itt töltötte a fél nyarat és történt köztünk pár dolog.

Anyáék elmentek 2 hétre nyaralni,én itt maradtam,Ő pedig itt volt a városban és rengeteget találkoztunk.Az egyik este pedig ott voltam a hotelszobájában és lefeküdtem vele.

Tudom,hogy nem vele kellett volna elvesztenem a szüzességemet,de beszélgettünk és elmondtam neki,hogy összevesztem a barátommal,mert azt mondta,hogy plasztikáztatnom kéne a melleimet és akkor Ő elmondta,hogy szerinte tök jól nézek ki mindenhol...utána megcsókolt és hát...

Megbeszéltük,hogy ezt soha nem mondjuk el senkinek és hogy nem találkozunk többet kettesben,mert ennek nem lesz jó vége.De ennek ellenére mégis találkozgattunk,én szakítottam a barátommal és valamilyen szinten összejöttem az apám legjobb barátjával.

Szinte tökéletes másfél hónapot töltöttünk együtt,de neki haza kellett utaznia.Mondta,hogy menjek vele,nem kell majd dolgoznom és hogy tetszene az ottani élet,bármit megvehetnék magamnak,amit csak szeretnék,mert jól él...De akkor nem bírtam volna itt hagyni mindent meg kicsit féltem is a szüleim reakciójától.

Akkor szakítottunk,mert tudtam,hogy Ő nem bírná ki azt,hogy távkapcsolatban éljen meg tudtam róla,hogy elég nagy nőcsábász.

Próbáltam elterelni róla a figyelmemet,de egyszerűen nem ment.

Szeptemberben megint hazajött 1,5 hétre (valami elintézni valója volt) és elmondta,hogy amióta elutazott,azóta csak rám gondol,még senki iránt nem érzett így és hogy talán megpróbálhatnánk megint a dolgot.Akkor én azt mondtam neki,mint legelőször...

De már megbántam,hogy ezt mondtam.Rájöttem,hogy én is szeretem és hogy összejöhetek rengeteg sráccal,de nem tudom elfelejteni.

Leghamarabb október közepén jön vissza megint,mert akkor lesz apa születésnapja és az ilyen ünnepekre általában haza szokott jönni és úgy gondoltam,hogy akkor elmondhatnám neki,hogy én is vele szeretnék lenni.

Tudom,hogy az eleje nehéz lesz,de nem tudom nélküle élni.

Ne gyertek azzal,hogy ez amiatt van,mert vele vesztettem el meg hogy másoknak is esélyt kéne adnom.Adtam esélyt,összejöttem megint a volt barátommal és volt még egy barátom,de mikor velük voltam akkor is csak Rá tudtam gondolni...

Működhet a dolog?

Mit mondjak a szüleimnek?

Légyszíves csak értelmes válaszokat írjatok

Köszönöm

19 L