Létezik olyan hogy tini depresszio?
Lehetséges olyan, hogy 17 evesen ugy érzed vége a világnak? Mar semminek nem tudsz örulni, s egyszeruen csak "alkoholba fojtod bánatod". Az életed, ami amúgy sem volt valami leányalom, szétesik, ezer darabra törve. A jo kapcsolatod a szuleiddel eltűnik, mint szurke szamár a ködben. A tesvéreddel egyszeruen NEM tudsz szot érteni, annak örulsz ha nem is latod, nem is beszeltek, mivel így egész biztos, hogy nem bántod meg. A pasik meg mérföldekre elkerulnek, persze akadna szép számmal, aki a csillagokat is lehozná neked, de te nem kérsz belőluk...A barátaid csak úgy eltunnek, de megmaradnak azok a "haverok", akikkel minden ökörséget megcsináltok. Semmi sem alakul jol, a családi életed romokban, az iskolában az elsők közt voltál, de most egyre lejebb sullyedsz, és ez nagyon bánt, de érzed, hogy nem tudsz semmit tenni ellene. Ha valaki felbosszant, egyből arra gondolsz, hogy bárcsak elszivhatnék mar egy szál cigit, hogy megnyugodhassak. Aztán alig varod a hétvégét, mikor a "jo haverokkal" részegre ihatjátok magatokat vagy total betéphettek... A szomoru pedig, hogy mar csak ez okoz örömöt. Senkiben nem bízol, és akik segíteni akarnak ellököd magadtol, aztán meg hiába kapsz a fejedhez, hogy mit tettel, mar késő...
Mert velem ez történik... s bár jol tudom, hogy egyrészt a társaság okozza, mégsem tudok szabadulni tőluk, mintha a rabjuk lettem volna, s nem tudok kiszakadni az ördögi körből.
Egy 17 éves lány...
válasza:
válasza: válasza:15-18 éves kor között általában mindenki átesik ezeken. én 17-18 között elképesztően gáz voltam,elszöktem otthonról,meg akartam halni stb,pedig se előtte se utána nem voltam problémás gyerek.
ez normálisnak mondható,d fontos h keress megoldást rá,ne legen valóban baj. nekem az segített h elkezdtem tanfolyamokra járni,majd lett egy szerelmem.
válasza:Néha én is úgy érzem, hogy ha jönne egy akármilyen herceg, akármilyen lovon, az sokat segítene, de úgy tűnik, hogy még várat magára. Úgy érzem, csak arra szulettem, hogy kihasználjanak, ami meg is történt...
A másik gond, hogy én eléggé vallásos (teologus akartam lenni) voltam, de most úgy érzem egyre jobban eltávolodok Istentől. És ez az, ami igazán, ténylegesen bánt.
válasza: válasza: válasza:UGYANEZ. Teljesen ugyanez volt nálam. Az indító ok egy táplálkozási rendellenesség volt, és vele együtt jött a depresszió is, 17 évesen. Most leszek 18 éves 2 hónap múlva de még mindig nem tűnt el.
- utáltam a nővérem sokáig, jó pár tulajdonsága miatt. Tényleg, de olyan szinten, hogy beszólogattam neki múlt évben, és az esetek 90%ában nem volt nyugta itthon miattam, mert idegesítettem. Most sem beszélek vele sokat...
- megutáltam anyámat, bár erről ő is tehet (ezt apa is elismeri.) Régen nagyon jó kapcsolatom volt vele, mindent elmondtam neki, tanácsot kértem tőle, stb. De édesapámat a világon mindennél jobban szeretem és hozzá bármikor fordulhatok, ha valami van.
- majdnem öngyilkos lettem: 2szer is... egyszer múlt szilveszterkor, másszor 2011 februárjában. Télen depressziós voltam, ennek az oka:
- a barátaim (a táplálkozási zavarom miatt, lefogytam) rám sem néztek sőt hátat fordítottak a suli folyosóján nekem (egyikük be is vallotta hogy szívesen rám sem nézett, a szemembe se mert hogy rossz volt rámnézni, lilák voltak a kezeim-körmeim, úgy néztem ki mint egy csontváz... nemhogy nem beszélgettek velem, egyszerűen elkerültek a suliban. Ezt most már értem miért, hiszek nekik is biztos (be)szólogattak, hogy mi történik velem, mi ez velem, és biztos nem tetszett nekik, hogy mindenki őket pesztrálja, meg mindig rólam kellett dumálni, hogy én így-meg úgy- miért nem hízok, stb...
- pasikból hát... úgy jártam hogy azoknak tetszek, akiket én nem kedvelek. Sokak meg nem értették (hisz pasiból vannak hogy is érthetnék) miért csak almákat (vagy semmit) eszek napokig... a pasik nem értik, hogy a nőknek miért olyan fontos az hogy hogyan kajálnak - kiváltképp nekem, hisz én beteg voltam/vagyok még mindig. Beszólogatnak, hogy csicska vagyok mert csak salátát eszem, és húst nem... szal nem utálnak, de nem nézik jó szemmel amit csinálok és nem is értik. "Furcsa" vagyok a szemükben, de sokak szerint csinos vagyok, viszont emiatt nem járnának velem. Velem nem lehet étterembe, mekibe menni, vagy kocsmázni inni menni.
- Suliban mindig kitűnő voltam, hál istennek ez a betegségem alatt is megmaradt. (jellemző rám hogy szeretek első lenni, és mindenben jó lenni.)
Szal megértelek. Nagyon magányos voltam múlt télen - és majdnem vége is lett... mint említettem, kétszer is meggondoltam az öngyilkosságot. Emlékszem mikor benn ülök a kádban, a borotva a kezemben... TE NEHOGY ELJUSS EDDIG!!! ha kell írj nekem, vagy beszélj akárkivel, pszichológussal, egy ismerőssel (nem kell hogy rokon vagy barát legyen, akárki aki úgy érzed megértene mert ugyanazon ment keresztül mint te vagy valami)
IGEN, megtörténhet egy 17 évessel. Sajnos. Vigyázz magadra! Ha valamiben tudok segíteni, írj, mert szívesen beszélek veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!