(Örök szinglik) Mi az oka az egyedülélésnek?

Kitartok egy ember mellett, akivel valószínűleg sose lesz igazi kapcsolatom. Nagyon kötődünk egymáshoz, és ez még így is többet jelent nekem, mintha párkapcsolatban lennék mással. (Félreértés ne essék, neki sincs senkije sem, nem az a gátló tényező.)

Lehet hülyének nézni, de én már évek óta boldog vagyok így.

Utolsó ezzel vigyázz,mert ez nem boldogság :(

Ismerem sajnos ezt az érzés. Egyet füttyent, akkor bármit megkap, én az övé vagyok életem végéig, de ő sosem lesz az enyém. Évek óta vagyok ebben, úgy érzem boldoggá tesz, ha a mosolyára gondolok, ha róla álmodok, ha eszembe jut, hogy egyszer talán beállít egy gyűrűvel és örökké együtt leszünk, az is boldoggá tesz, ha tényleg rámmosolyog, ha megérint, de a valóság az, hogy ez nem boldogság,hanem hatalmas szívás.

Hülye, aki leszól ezért.

Ameddig törvényesen és másokat nem sértő módon vagy öntörvényű, addig a szabadságod csodálatos. Legalábbis az én szememben. És hidd el, ha igazán megszeretsz valakit, akkor a szabadságodnak ő is része lesz. Nem véletlenül van az a mondás, hogy a másik felem :)

Persze nem úgy, mint egy átlag kapcsolatban, ezért is félek én az ilyesmi működőképességétől, de attól még az én szememben ez fantasztikus. A szabadság még sugárzik is. Egyediséget, vonzalmat sugároz, hülyeség talán,de még szexuális ereje is van. Az ilyen férfiak őrjítenek meg engem :D

A magam elégedetlensége az oka.

Nem vagyok csudajómódú, nem ártana egy fogszabályzó sem és egyszerüen az, hogy nem vagyok az a tipikus "szépfiú".

A másik, hogy nem akarok csak azért együtt lenni valakivel, hogy legyen valakim. Nem csak egy szimpla barátnöre vágyok, hanem arra, hogy valakivel önzetlenül szeressük egymást.

Érzö ember vagyok, igénylem a szeretetet és igénylem azt is, hogy szeretetet adhassak, de ez értelemszerüen nem megy minden embernél.

Eszembe jutott ez:

A lány és a madár

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő,színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon

repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a

szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön

vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta,

tisztelte, rajongva szerette a madarat.

De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi

hegyeket is meg akar ismerni?És megijedt.

Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett,

irigyelte a madarat, amiért tud repülni.

És egyedül érezte magát.

És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem

repülhet el tőlem."

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy

szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.

A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt

szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt

mondták: „Neked aztán mindened tnegvan." De szép lassan különös

átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem

kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel

a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és

lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt

már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni

adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.

Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá

gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor

először meglátta boldogan repülni a felhők között.

Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a

szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus

mozgása, és nem a külseje.

A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál

hamarosan bekopogtatott hozzá. „Miért jöttél?" - kérdezte a halált.

„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" -felelte a halál. „Ha hagytad

volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban

szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van

szükséged, hogy újra találkozhass vele.

Szerintem neked tetszeni fog :)

Hogy mi az oka? A félénkség és a visszahúzódó személyiségem. Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy megszólítsak egy olyan lányt, aki tetszik nekem. Meg aztán olyan világban élünk, ahol a lányok nagyobb része (még egyszer hangsúlyozom nem mind) valahogy nem vevő arra, hogy egy fiú normálisan udvaroljon, bókoljon. És azért ez eléggé le tudja hangolni az embert. Nem értékelik a kedvességet, az udvariasságot, a tisztelettudást. Igazából úgy érzem, hogy egy hozzám hasonlóan félénk, visszafogottabb lánnyal talán könnyebben ki tudnék jönni, aki nem mellesleg el is fogad olyannak amilyen vagyok. Ilyen lányt azonban manapság nagyon ritkán lehet találni...

21/f

Félénkség, mulyaság, csúnyaság, szegénység, bizalmatlanság. Valamint az is, hogy mindig olyat választok, aki nem lehet az "enyém". Nem a saját kategóriámban keresgélek.

Kérdés: mi olyan jó a szabadságban? Egyáltalán mi az, hogy szabadság?

Szinte ugyan azok az okaim,mint neked.Nem szeretem,ha rám telepszenek,nem akarok csicskást játszani senki mellett,és nem akarok többet csalódni.Az utóbbi időben szerencsére senki hímnemű nem jön a közelembe mert sikeresen hárítok,és rém unalmasan nézek ki.Farmer,póló,stb.Ennek a praktikusság az oka és mert nem érdekel a divat.A szerelem szerintem blőd egy valami,egyszer meglegyintett de gyorsan elmúlt.Láttam már szerelmes embert,és szerintem őrületesen hülyén viselkedtek ha a párjuk is ott volt.Turbék,smaci,egyebek.Ezzel most nem akarok megsérteni senkit,ne vegyétek annak.Nem mondom,hogy én nem csináltam ilyesmit,de nyilvánosan azért kontrolláltam magam.Szeretek egyedül élni,ha hazajövök nyugalom van,nem kell a férfi igényeit kiszolgálnom akkor is,ha hulla fáradt vagyok munka után és legszívesebben csak bezuhannék aludni.Nem mondja meg senki,hogy elmehetek-e ide meg oda,nem szól bele ha veszek magamnak valamit.Nem tol le azért mert meló után megiszok otthon egy-két sört,sem azért ha nincs kedvem szexelni.Én nagyon élvezem így,már egy pár éve ezt csinálom és bejön:)

Azt viszont nagyon rühellem,hogy a környezetem(munkatársak)miért nem akarja megérteni.Nem mindenki született feleség és háziasszony.Az igaziban pedig nem hiszek,mint ahogy a szőke hercegben sem.