Mennyire szokvanyos az, hogy valaki undorral megy haza a sajat otthonaba? Folyt. Kov.

Lehet kicsit hosszas lesz, de ha vegigolvasod, azt megkoszonom. A kerdes tulajdonkeppen rolam szol. Nagy csaladban nottem fel, van nehany testverem, en vagyok a legfiatalabb. Noverem ferjhezment, mar nem lakik nalunk, ket batyammal ritkan talalkozok, a harmadik megnosult, a parja szuleihez koltozott, ott laktak ket evig, de nemreg valamin osszevesztek, ezert nalunk koltoztek. Se batyam, se a sogornom nem dolgoztak, nem dolgoznak a mai napig, hogy mibol eltek, az szamunkra relytely, de nem is erdekel. Sokaig a sogornom volt a legjobb baratnom, de amiota idekoltozott, nem birom elviselni. Most jottem ra arra, amit mar sokmindenki tudott es amire sokmindenki figyelmeztetett korabban, hogy milyen egy alnok ketszinu kigyo. Olyan szomoru vagyok emiatt, hogy egyszeruen nincs kedvem hazajonni a munkahelyemrol, mert itthon ot kell neznem... Volt egynehany dolog, ami a fulembe jutott, anya meselte, hogy milyen flegman beszelt vele, es masoktol is hallom, hogy milyen hangnemet meg nem enged maganak... Nemreg elment segiteni a szuleimnek valamit, ott voltak a nagynenemek es meg nehanyan. En es a noverem nem voltunk ott, mert aznap dolgoztunk. Egesz nap duzzogott valamiert, senki nem ertette mi baja van, s amikor valaki megkerdezte anyut, hogy hol a tesom, kozbep*fazott, hogy eljon majd este vacsorazni. Amiota ezt megtudtam, jon, hogy szembekopjem, amikor meglatom, mert milyen jogon szol o bele, hogy a tesom mikor es miert jojjon nalunk?? Talan oda fogunk jutni, hogy nekem is megmondja, mikor jojjek haza? Mindjart a fagyi visszanyal, lehet hogy ennyire azert nem kellene otthon erezze magat... Nem tudom, mit tehetnek, ha elkoltoznenek innen, en lennek a vilagon a legboldogabb, de a szuleim nem fogjak kitenni a szuruket, pedig megerdemelnek, de mivelhogy nincs hova menniuk, es megiscsak a tesom... Annyira el vagyok keseredve... Valami tanacs esetleg??