Úgy érzem, megbántottak. Jogosan haragszom?

Nem, a haragszom nem jó szó erre. Egy kicsit olyan érzésem van, hogy csalódtam. Valami ilyesmi.

Egy hónappal ezelőtt megbeszéltük(szülői értekezlet meg minden), hogy az osztály és a család elmegy túrázni a Rám-szakadékhoz. Anya mindenki nevében kijelentette, hogy én mehetek, de ők "soha nem vetemednének arra, hogy ilyenre velem jöjjenek". Egyszerűen rajtam és rajta kívül senki sem tudja, mert ő úgy döntött. Ma mondom, hogy holnap megyünk, erre ő kiakadva kérdezi, hogy "mi van?". Reggel kérdezte az ofő, hogy ki az, akinek a szülei nem jönnek. Hát én voltam az egyedüli. A többi szülő szabit vett ki, hogy együtt lehessenek. De az én szüleim (akik amúgy sem dolgoznak akkor) azt mondták, hogy inkább itthon unatkoznak. Vagyis anya mondta. Ha én elmennék, akkor nemhogy magyarázkodnom kéne, hogy miért vagyok egyedül, hanem anyuék még moziba meg ide-oda mennének, ahová velem nem. Hogy honnan tudom? Nyáron anya megkért, hogy vigyem fel a szelektívbe a flakonokat. Amikor hazaértem nagyi közli, hogy anyuék elmentek az öcsémmel és a hugommal Visegrádra kirándulni. Ennyi. Szerintetek is én vagyok túl hisztis? Anyu szerint igen.