Gazdag férfi, szegény nő?

Azt tanácsolom a szóban forgó hölgynek, hogy erősítsen az önbizalmán, mert egyáltalán nem kevesebb, silányabb ember attól, hogy ő nem gazdag!

A tettek számítanak, az emberi tartás, nem a pénz!

Nos. Én azt hiszem hasonló helyzetben vagyok, illetve leszek. A párom végzettsége sokkal több lehetőséget nyújt számára az anyagi előrejutás tekintetében, mint az enyém. Az enyém az a mindennapi kiadásokra pont elég. Viszont szívvel-lélekkel választott hivatás.

Eddigi körülményeink is szöges egyenest eltérőek voltak, gondolok a gyermekkorunkra, eddigi lehetőségeinkre. Nekem sok testvérem van, neki csak egy. Mi nem jártunk kirándulni, maximum nagyszülőkhöz, ők síelni is meg tengerhez. Én nem láttam tengert egész gyerekkoromban, meg sílécet sem. Csak tévében :)

Én is úgy gondoltam sokáig, hogy ez gond, mert nekem nincs semmim, neki pedig jóval több, és lehetősége is jóval több.

De ez butaság. Egyrészt, mert én vagyok a NŐ. Egy nő feladata pedig NEM az, hogy anyagilag bármit nyújtson, hanem az, hogy a béke szigete legyen, a biztos meleg otthon, az ANYA, akinél jó kezekben vannak a gyerekek, aki szívvel lélekkel tud gondoskodni az egész családról, aki elég kreatív ahhoz, hogy a gyerekeknek minden szépen és jól meglegyen, hogy ideálisan tudjanak fejlődni testileg és lelkileg. A férfi dolga pedig az lesz, hogy ennek keretet adjon, lehetővé tegye, hogy a gyermekeiről képes legyen így gondoskodni az a nő, akit a gyermekei anyjául választott.

Én azt hiszem, hogy ez nem tud gondot okozni, ha én vagy a szóban forgó nő nem keresi le a csillagos eget is az égről, de az annál fontosabb, hogy olyan lelki értékei legyenek, amiket sehol nem lehet megkeresni, megvásárolni, csak birtokolni: igaz szeret, hűség, odaadás, tisztaság és még sorolhatnám.

Szóval szerintem nem, ez nem gond.

24L

Én ebben a helyzetben vagyok, és baromi zavaró :(

Ő nagyon szívesen lep meg ajándékokkal, vagy fizeti ki a dolgaim( csekkek, fogorvos stb. nem élünk együtt), viszont én nem tudom ezt viszonozni. Ő az élet minden területén képes egyedül helyt állni,általában nem is kér segítséget,én viszont többször rászorulok, ráadásul tudom mikre vágyik, és nekem arra nem telik :( ő azt mondja, ne foglalkozzak ezzel, ő szívesen teszi és nem vár érte semmit, nekem azonban kellemetlen. Én sem tudom túltenni magam rajta :(

Érdekes!!

Már órák óta nem tette fel senki ugyanezt a kérdést...

...csak előtted, vagy 200-szor!!