Nem elég, hogy meghalt szegény családtagunk még hamuvá is égessük, nem jobb inkább egy koporsóba tenni?

A test és a lélek két különböző dolog.

Te a lelket szeretted, aki azt a testet kapta, de hidd el a lelket szeretted. Aki valahol szerintem tovább él, de emlékeidben tuti megmarad.

A teste pedig így is úgyis porrá lesz. Szerintem ha már érzelmet teszünk ebbe is, akkor mégiscsak jobb (úgy sem érzi ezt kell megértsd), hogy minél gyorsabban legyen por, és tudod, hogy történt, és megtudod idővel emészteni a történteket, mint, hogy évekig akár naponta arra gondolni, hogy hogyan áll már a porrá alakulással a föld alatt a test.

Nekem nem jobb a koporsóba tenni.

Ahogy idősbödsz (fiatal vagy még nagyon ugye?) úgy változhat ezzel szemben is a gondolatvilágod.

Nincs semmi rossz a hamvasztásban.

10-26 14:39

Ugyanígy vagyok vele, semmivel sem tudom kiegészíteni a válaszod. Bár az urnás részen módosítanék, én teljes lelki nyugalommal hazavinném.

Részvétem.

Idővel változik. Fiatalon én is koporsót szerettem volna és azt, hogy osszanak szét akinek kell vigyék, de ma már nem. Ezzel apukám is így volt. Jobb az, ha sokat gondolnak rám, mintha csak muszájból jönnek hozzám temetőbe. Inkább életemben legyenek velem, mint mikor már itt sem vagyok.