Gyerek nélkül is élet az élet?

Én még nem tartok ott, hogy házasodjak, vagy, hogy gyermekem legyen :) de ismerek ilyen párt, leírom hátha érdekesnek találod te is :)

egyik barátnőmnek a keresztapja 45 éves és elvált ember. A házasságából nem született gyermek, aztán sokáig egyedül volt, 3 éve pedig lett egy vele egykorú élettársa akinek szintén nincs gyermeke. Egyszer kérdeztem barátnőmet, nem zavarja-e őket, hogy nincs gyermekük, de azt mondja nem akar így rákérdezni, viszont idáig boldogtalanok magányosak voltak, most pedig örülnek, egymásnak és ezt jó látni :)

HEllo! Én nem mondom h így nem lehet boldogan élni, de sztem egy idő után minden nőben előjön az, h jó lenne a gyerek(még ha 40 évesen is, de előbb utóbb előjön).Azon kívül nekem ilyenkor mindig eszembe jut, h ha az illető pár egyszer megöregszik, akkor hogy szeretnék eltölteni az idős korukat. Kettesben v család körében?

A halálról meg az özvegységről nem is beszélve

Szerencsére a nők többsége -még ha egyre inkább kitolódik is ez a kor- vágyik egy vagy több babára. És ez így van jól.

Azonban, ha valaki gyerekvállalás nélkül tudja csak elképzeni az életét, attól még hogyne lehetne boldog. Ebben az esetben jó is, ha nem vállal pusztán a ránehezedő társadalmi elvárások miatt. Hiszen szeretetlenül felnőni, bébiszitterek, kül. intézmények által inkább ne!

Igen! Én nagyon akarok házasságot, és szerelmet, de gyereket nem szeretnék! Nekem már megvan az életem, amiért éredemes élni és amit minnél profibban akarok csinálni. Olyasmi mint amikor a nők karriert építenek, de ez más, mert itt nem mondhatom, hogy elmegyek szülni aztán visszavesznek. Én élőlényekkel dolgozom, velük alkotok párost, versenyszerűen. Nekik nem mondhatom, hogy bocsi, moste lmegyek pár évig babázni. És nem is akarom, valahogy nem vonz egy gyerek gondolata. És sokan ilyenkor azt mondják, hogy jobb is ha így nem szülök, de akkor azt kell mondjam, hogy nagyon is érdekel a szülés gondolata, csak valahogy az embereknél nem tudom elfogadni, és akárhol vagyok, tuti, hogy legnagyobb tömegben is engem találnak a meg az ismerős vagy ismeretlen gyerekek. Pedig még csak nem is vagyok velük kedves...

Sokan megszóltak már ezért, meg sajnálnak engem meg a leendő férjemet. Hogy miből maradok ki, de mivel ez engem annyira nem érdkel, így nem olyan csodás dolgog. Engem más érdekel, nekem az a csodás dolog, én meg arra mondom, hát a másik aki gyereket szül az miből marad ki (gondolok itt az én életemre, azokra az állatokra akikkel foglalkozok). A jövőbeli férjemnek meg persze meg van hozzá a joga, hogy legyen gyereke, de nekem is megvan ahhoz hogy ne legyen, és egyiküntké sem fontosabb vagy előbbrevaló. Ha ő akar gyereket, akkor legyen neki, de én nem fogok azért szülni mert ő akarja. De hát az meg természetes, hogy az ember olyan párt választ aki hasonlít rá, így ezt a problémát is meg fogom tudni oldani majd. Sokan gonosznak tartanak, meg hogy hát ez az élete minden nőnek! NEM! NEKI ez az élete, annak aki ezt választotta, a másiknak meg más! És egyik sem jobb vagy több a másiknál. Különben meg azt tapaszataltam, ha nem szülök, akkor rossz vagyok, de akkor is rossz vagyok, ha nem akarom a gyereket és nem vagyok jó szülő. Hát akkor nem jobb mindkettőnknek (főleg egy még nem is létező lénynek) ha nem szülök? És nem tagadom, annyira nem szeretnék gyereket, hogy egy véletlenül becsúszott babát sem tartanék meg, inkább elvetetném, de itt is megkérdezem: melyik a nagyobb gyilkosság, egy pici petesejt (vagy ha később történik akkor embrió) élete, vagy egy megszületett ember egész élete ami tönkremegy azért mert őt nem akarták? Bár ettől nem kell tartani, mert felelősségteljesen védekezek. Ez az én véleményem, lehet gonosznak tartani, mindenkinek a saját dolga. Talán ha nem utálnám a gyerekkorom (és nem tartottak volna egy pici gyereknek aki a nagyok körül ugrál), és nem kellett volna már picin elszenvedni a családi dolgokat 8ami megtanított, hogy ha nem akarok megőrülni akkor nem szabad az ő dolgaikra figyelni) és nem kötöttem volna ki évekig mind menzesznél a kórházban, akkor nem irtóznék annyira a gondolattól, hogy legalább 9 hónapig rosszul érezzem magam, nehézkes legyen, hányjak, és ne tudjak szaladgálni... Tessék, lehet ezért lepontozni. de én így érzem magam boldognak, avval amit most csinálok.

Szia!Igen lehetsz boldog baba nélkül is!Csak tudod nem érné meg magadat megfosztani a leges,legcsodálatosabb élménytől!

én sem akartam babát,de közbe szólt,és jött!Azóta minden átértékelődik,megváltozott,és sokkal boldogabb vagyok!Nagyon nehéz volt a terhességem,élet veszélybe voltunk mind a ketten végig.De 1000X végig csinálnám egy szó nélkül!Imádom fiam neki köszönhetem,hogy a legszebb élményt amit átélek az anyai szeretett,ösztönök!6 hós kispasi édesanyja!

Én is hasonlóképpen vagyok, mint az állatokkal foglalkozó válaszoló. Van "leendő" férjem, aki szintén nem akar gyereket. Nekem sem férne bele az életembe és nem is vágyom rá. Nem szeretem a gyerekeket és így jobb is, ha nem szülök. Csak tönkre tenném szegénynek az életét.

Lehet, hogy kimaradok valami csodálatosból, de nekem azok a hálás tekintetek a legcsodálatosabbak, amiket a megmentett kutyáktól, macskáktól kapok.:)

Én 14:27 vagyok!

Imádom az állatokat!Van 2db yorkim imádom őket!És a gyerekem mikor jött,akkor is mellettem voltak,és maradnak még élek/élnek!