Mit tegyek az okoskodó nővéremmel, aki mindenbe beleszól?

Sosem voltunk azok a "mintatestvérek",akik megbeszélik a pasiügyeiket és a gondjaikat.

De az utóbbi pár év még rosszabb volt.

Megismerkedtem a párommal,aki jól keres,ezért mondta,hogy ne dolgozzak,maradjak itthon.Én ebbe beleegyeztem,a nővéremnél ez volt az első dolog,ami miatt elkezdte a mindenbe beleszólást.

Napi szinten jött hozzánk és mindenbe belekötött,de olyan dolgokba,amihez semmi köze nincs(pl. miért nem főzök,miért jár hozzánk bejárónő,miért engedem meg,hogy a kutyánk bejöjjön a házba...a kutyánk amúgy egy havanese,szerintem egyértelmű,hogy nem kinti kutya).

Aztán terhes lettem.

Természetesen ebbe is belekötött,azzal is baja volt,hogy miket veszek a kislányomnak és hogy mennyit költök a babaholmikra.

Egyfolytában erőltette,hogy majd Ő ad babaholmikat(neki már volt egy 2 éves kisfia).

Én nem akartam elfogadni,mert azért csak fiús holmik és nem is voltak olyan jó állapotúak,én pedig a legjobbat szerettem volna a kislányunknak már babakorában is.

Szóval ebből is sértődés lett.

Baja volt azzal is,hogy magánklinikán volt a császárom,mert szerinte ez felesleges volt,ezt máshol is megcsinálják ingyen...

Csak azért más a színvonal szerintem és ezt el is mondtam neki.

Akkor megsértődött,de pár hétre rá úgy jött hozzánk,mintha mi sem történt volna.

Folyton gyereknevelési tanácsokat adott,hogy ne vegyem fel,ha sír , ne tápszert adjak neki,hanem vegyek anyatejet,mert az jobb és hasonló hülyeségek.

De a kedvencem az volt,amikor közölte,hogy szerinte rossz,hogy a kislányunk külön szobában van,mert így nem halljuk,ha bármi lenne vele és hogy ez is csak a mi kényelmünk miatt van.

Már elegem volt belőle,ezért mondtam anyának,hogy beszéljen vele,mert nem bírom.

Erre anya kioktatott,hogy mégis hogy lehetek ilyen hálátlan,amikor a testvérem csak segíteni akar,nekem meg elvette az eszemet a pénz...

Bezzeg akkor nem ezt mondja,amikor a hónap végén már tőlem kell pénzt kérnie,mert elszórja az övét minden hülyeségre.

Most amiatt piszkál a drága testvérem,mert megtudta,hogy én csak 4 éves korában szeretném beadni a lányunkat az oviba és az is a gondja,hogy magánóvodát néztem ki,nem azt,ahová az Ő gyereke is jár és szerinte én ezzel arra akarok célozni,hogy Ő rossz oviba járatja a fiát.

Nem akarok én célozni semmire,egyszerűen nem akarom beadni a lányomat egy 35-40 fős csoportba.

De nem is értem,hogy miért kéne ugyanabba az óvodába járatnom a gyerekemet,mint ahová Ő járatja.

Most a családba mindenkinek azt mondja,hogy ezzel mennyire rosszat teszek neki,mert nem viszem közösségbe 4 éves koráig,csak otthon ülünk egész nap és játékokkal halmozom el,hogy ne kelljen vele foglalkoznom.

Na,ez egy hazugság.

Sosincs olyan nap,hogy ne menjünk el valahová,legyen az angol óra,tánc,úszás,vásárlás vagy csak eljönnek a barátnői vagy mi megyünk hozzájuk.A játékokban igaza van,tényleg sok játéka van a lányomnak,de nem azért,hogy ne foglalkozzak vele.Mindig olvasok neki,együtt játszunk,rajzolunk,mondókázunk,énekelünk.Sosincs egyedül,mindig ott vagyok vele,amikor ébren van.

Szóval a lányom nem csak az én arcomat látja egész nap,hanem közösségben van.

Néha komolyan mondom úgy érzem,hogy a féltékenység beszél belőle,mert azért Ők nem élnek olyan jól(eladták a házukat,panelba költöztek,a fiát bölcsibe kellett adnia,mert dolgoznia kellett,stb)

Én úgy érzem,hogy soha nem ártottam neki és nem is bántottam meg semmivel,ezért nem tudom,hogy miért próbál mindig kötözködni.

Mit mondjak neki,hogy abbahagyja ezt az örökös okoskodását?

Anyának már próbáltam mondani,de akkor is csak én voltam a rossz,aki nem fogadja meg senkinek a tanácsát.