19 éves lányomnak nála 16 évnél idősebb barátja van már 3 éve. Szerintetek mit tegyek?

Igazából magadban kéne ezt tisztáznod. Miért nem tudod elfogadni ezt a kapcsolatot? Munkanélküli a pasi, vagy iszákos, esetleg erőszakos? Ismered egyáltalán? Vagy csupán az a gond, h idősebb a lányodnál?

Mert ha ez előbbiek valamelyike, akkor jogos a felháborodásod, ha azonban a korkülönbség miatt vagy felháborodva, az nem annyira helytálló érv.

Igyál meg vele egy sört. Mást nem tudsz tenni.

Pláne hogy 3 éve -ez már nem afféle fellángolás.

Sokan látom nem tudják, hogy kiskorú=14 év alatti, fiatalkoró=18 év alatti.

Egyébként meg az ő döntése, ha nem tudod elfogadni, azzal csak ártasz. Nem a te barátod, hanem az övé! Nem a te életed! Fel kéne végre ébredni a gyereküket féltő szülőknek, hogy már vagy 100 éve nem ők választanak párt a gyereküknek, és függetlenül a gyerekük döntésétől, el kell fogadni, akit választanak! Nem egy életet láttam amiatt tönkremenni, mert pl. anyós-meny(ez a leggyakoribb) vagy anyós-vej, esetleg, bár ez a ritkább, após-vej ellentét volt, és emiatt eldurvultak a dolgok.

17 éves voltam, amikor összejöttem egy akkor 40 éves külföldi férfival.

Gondolhatod, anyámék leültek, amikor elmondtam. Nyeltek kettőt és mondták, hogy szeretnék megismerni. Ide repült, találkoztak vele. Mondták, hogy cigánykerekezni nem fognak, de nem tűnik baltás gyilkosnak.

Egyértelművé tették, hogy nem ugrálnak örömükben, de nem is tettek keresztbe. A korkülönbséget emlegették, de leginkább attól féltettek, hogy a lelkivilágommal mi lesz.

Az eltérő jövőkép miatt 2-3 év után szakítottunk, én otthon itattam az egereket egy hónapig, szüleim hirtelen nem is tudtak mi kezdeni velem, néha bejöttek egy tálcával kaját hozni, én órákig a földön ültem és a taknyos zsepikkel kosaraztam a papírkosárba. Emlékszem, hogy magukban mennyire kínlódtak, hogy segíteni nem igazán tudnak, én meg ipari mennyiségben használom a százas papírzsepiket.

Ennek már tíz éve, a fickóval a mai napig haverok maradtunk, közben férjhez mentem, de a szüleimnek hálás vagyok, hogy bár nem értettek egyet, mellém álltak és vállalták a "biztonsági háló" szerepét. Ennél többet és jobbat nem tudtak volna tenni.