Van-e határa egy anya tűrőképességének? Vagy tilos határt szabni?

Kedves legutóbbi válaszoló! Biztosan jót akartál, de nagyon félreértetted, amit írtam. És, ne haragudj, te is sablonokban gondolkodtál. Eleve eldöntötted, hogy én mindenbe beleszólok, hát erről szó sincs!

Azért szemtelen velem, mert lelekiismeret-furdalása van a rossz döntése miatt.

Nem csupán összeköltöznek, hanem házasságot is kötnek, ez esetben hiába ismeri ki a fiút, ha egy-két gyerekkel és keserű tapasztalatokkal jön rá majd, hogy mit tett. És ezt ő maga tudja, anélkül, hogy egy szót is szólnék.

Nem szólok! De az rosszul esik, hogy minden rendezetlen ügyet itthagy rám, nagyon messze költözik és a saját lelkiismeret-furdalása miatt szemtelen velem.

Szerinted például helyes, hogy az égvilágon minden családi, vagy csak rám tartozó titkot közöl a leendő férjével és az vissza is él vele?

Ezért kérdeztem, hogy egy anyának mindent ki kell bírni?

Ezek mellett is nagyon szeretem a lányomat, de roppant igazságtalannak érzem, hogy én neveltem tanult, rendes, házias, megbízható emberré és egy lusta, rosszindulatú fiú, aki a lányom apját-anyját folyamatosan minősítgeti, mert ez a mániája, kifordítja a valójából a lányomat.

Itt nem arról van szó, hogy férjhez megy egy fiatal és elköltözik.

Olyan embertől kapok támadásokat miatta és általa, akit nem is ismerek, mert félt bemutatkozni (nem véletlenül). A lányom apjával is csak egyszer találkozott és utána megengedhetetlen megjegyzéseket tett rá a fiú. Nekem nem mutatkozott be!

Kedves utolsó válaszadó! Nyíltan nem mondtál ilyesmit, de ezt sugalltad. Ettől függetlenül természetesen nem haragszom, további gondolkodásra ösztökéltél a véleményeddel.

Csernuss-hatásnak nevezem tegnap óta az anya leminősítését, eltaposását. Van egy Csernuss-könyv, melyben az író nem átallja a családi szennyest kiteregetni (ezzel megalázni a saját édesanyját) és lovat adni azok alá, akik hiszékeny és naív felnőtt gyermekeket a saját érdekük szerint akarnak befolyásolni.

A Csernuss-jelenség miatt egy szülő csak rossz lehet, akit ismeretlenül is lehet kritizálni, eldobni, bogarat ültetni a leendő párunk fülébe, leszólni a szülőket, hogy aztán uralkodhassunk a szegény áldozat felett, aki a párunk lesz. Így nem csupán az egonkat növelhetjük, hanem jó esetben még zsíros örökséghez is juthatunk. Mert a szülők ebbe előbb-utóbb belerokkannak. Ekkora kudarc után hogyan lehet minőségi életet élni? Mindent megtettem a gyermekemért (természetesen) és most egy idegen rá tudja venni őt, hogy engem, ráadásul hazugul és igazságtalanul kritizáljon, végleg elszakítson tőle és ő védelem nélkül maradjon. Mert Csernuss cikkei és könyve mindezt alátámasztja és erősíti, sugallja.

Hát, én nem hiszek egy volt drogosnak. Neki is meg fogom írni, hogy a szülők ilyetén kritizálása, kritizálásra és mellőzésükre biztatása tragédiákhoz vezet. Ha teljesen leválasztódik egy fiatal a szüleiről és csupán az öröklés szempontjából fontosak a szülei, akkor teljesen kiszolgálttott lesz a párjának. Ami akár tragédiához is vezethet.