Hogyan kezelitek a női-férfi kapcsolatokat?

1.) Ha csak barátok, akkor mindenki fizesse a saját ebédjét, ha friss a kapcsolat akkor 3x fizessen a nő (illik a nő kedvében járni az udvarlás elején, és egy nőnek jól esik, ha meghívják ebédelni), ha már komolyabb akkor meg úgyis közös a kassza.

2.)Illik virágot venni a nőnek, de én nem sértődnék meg akkor sem, ha csak egy puszit kapnék. Én nem emlékezek meg a férfi napról, mert az nálunk még nem divat.

3.)Egyre jobban tetszik. Nekem nem jön be az, hogy a nő dolgozzon 8 órát egy gyárban, aztán még főzzön is, meg nevelje a gyerekeket, a férj meg üljön egy sörrel a tv előtt. Jó volt a régi rendszer. A férfiak pénzt kerestek és nem volt annyi elhanyagolt gyerek. Az más kérdés, hogy ma már 1 fizetésből nem lehet eltartani egy családot.

32/L

Remélem, nem provokatív kérdésnek szántad, mert már látom előre, hogy itt nagy veszekedés lesz :-)

1. Na, emiatt fognak lepontozni, de miután külföldön élek és a párom sem magyar, mi megtehetjük, hogy mindig a párom fizet. Mindkettőnknek ez a természetes, saját bevallása szerint rosszul érezné magát, ha a pénztárcámhoz nyúlnék. Viszont itthon meg én főzök.

2. Szerintem nem fontos a Nőnap, a Férfinap, a Valentin nap, meg az ilyenek. Az év 365 napja a fontos, nem egy. Nem sokat ér, ha valakit elhalmoznak egy napon mindennel, a többi napon meg észre sem veszik.

3. Félig-meddig, ugyanis nem vagyok egy konyhatündér típus, ha nem csinálhatnám azt, amit szeretek, ha csak a fakanál lenne a reszortom, boldogtalan lennék. Viszont az is tény, hogy amióta a nőknek is dolgozniuk kell - és itt a "kell" szón van a hangsúly, mert ha csak lehetőség lenne és nem kényszer, akkor jobb lenne -, szóval amióta a nőknek is dolgozniuk kell, ráadásul teljes munkaidőben, sokkal több házasság megy szét.

Nagyjából ennyi, nem teljes, de még korán van, ennyire futotta :-)

35/N

1.) A közös étkezés, szórakozás és egyéb programok terén a fele-fele alapú költségviselés híve vagyok. Persze ezek nem kőbe vésett dolgok. pl. egy mozi esetén egyikőnk költsége a jegy a másik a nasit veszi. Nagyjából ugyanoda lyukadunk ki. Étteremben vannak bizonyos szituációk, amikor mindkettőnk számára kellemetlen ha nő létemre én fizetek. Pl. ha a pincér élből a páromnak viszi a számlát. Ilyenkor nem szoktam erősködni, de később odaadom neki az összeget. Na ez sincs kőbe vésve, de ha szülinapja alakalmából meghívom vacsizni, akkor a pincér miatt ne legyen már fordítva.

2.) Nem tartom egy cseppet sem fontosnak a nőnapot. Nincs ennek semmihez köze. Nem szeretem a virágosok által a férfiakra tukmált 2 nap alatt tönkre menő virágokat. Az év 365 napján legyek nő, és a férfi legyen férfi. Sokkal inkább szeretem a random csak úgy virágokat, apró ajándékokat.

3.) Egyenlőre egyetértek azzal, hogy a konyha az enyém. A háztartás az enyém. Lehet, hogy egyszer bele fogok fásulni és akkor vár ránk egy nagy beszélgetés ezen a téren. Mindezektől függetlenül nem vagyok rabszolga. Tehát ha a párom kidobna valamit a szemetes kukába, de nem fér bele éppen, akkor igenis vigye ki. Ha megitta az üdítőt, akkor igenis vigye ki a flakont. Vannak bizonyos háztartási munkák, amiben segítsen.

A gyereknevelés az közös sport. Nem gondolom, hogy a gyereknek csak anyára van szüksége vagy elsősorban anyára lenne szüksége (persze a szoptatás kivétel ez alól). Közösen hoztuk össze, közösen vállaltuk ergo közös minden velejáró jó és rossz. A férfinek ugyanúgy meg kell érezni, hogy mi az a gyerek érdekében történő lemondás. Nem csak játszani kell vele. Ő is hozott valamit otthonról én is. Nem nevelhetem csak és csupán az én értékrendem alapján. Mindkét család elveit be kell tartani a nevelés során. Persze ez is az a tere az életnek, amiből kissé többet vállalnék mint a párom.

Szóval valahol szeretek nő lenni egy kapcsolatban, de kell a függetlenség önállóság is.

1.) Szerinted ha egy férfi és egy nő együtt étkezik (vendéglő, gyorsétterem stb, de nem otthon) 10 alkalommal, akkor ebből hány alkalommal fizessen a nő, hány alkalommal a férfi és hányszor isztozzanak a költségeken?

Kapcsolat típusától függ. Ha nem párkapcsolat (kivéve vérrokonság), akkor a férfi. Ha komoly párkapcsolat vagy házasság, akkor akinél éppen van pénz, vagy aki jobban keres, az nagyobb arányban.

2.) Mennyire tartod a nőnapot fontos dolognak? Elvárod, hogy felköszöntsenek/felköszöntöd lány ismerőseidet? S ugyanez fordítva hogy működik, megemlékeztek a férfiak napjáról? Ha igen, hogyan?

Nem annyira tartom magát a nőnapot fontosnak. De figyelmességről árulkodik (lásd protokoll szabályok akár diplomatáknak is), ha valaki gesztusértékűen "megemlékezik" róla.

Férfinapról, bevallom, még nem hallottam...

3.) Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy a nő helye a konyhában van és a gyereknevelés a fő feladata, míg a férfi keresse a pénzt?

Annyiban, hogy biológiailag is "muszáj" a nőnek a gyerekkel lenni az első hetekben/hónapokban. Ez alatt főleg a terhesség/szülés/szoptatás kombót értem, amit a férfi egyszerűen nem tud átvenni. Viszont ezen kívül szerintem azért van két szülője a gyereknek, hogy mindketten foglalkozzanak vele, akár pelenkázás, akár nevelés, akár együtt tanulás.

Az is szimpatikus módszer, amikor attól függően marad otthon gyesen valamelyik szülő, hogy melyikük keresete nélkülözhetőbb.

1) Fele-fele.

2) Nem érdekel.

3) Semennyire.

25/L

részletesebben: A számlát annak viszik ki, aki szól, hogy „fizetnék”, tehát nem kell a pincér miatt aggódni...

A férfiak azért keresnek átlagban többet, mert általában a nagyobb kockázatú munkákat vállalják. Egy rakodómunkás a büdös életben nem fog többet keresni, mint egy cégvezető nő, ugyanazért a munkáért meg ugyanazt a fizetést fogják kapni.

A „nőknek dolgozni kell és ez jaj de rossz a családoknak” hatalmas tévhit. Dédanyám évtizedeket lehúzott egy olyan pasi mellett, aki verte őt és a gyerekeit, mert saját pénze nem volt, nem tudott volna hová menni, és a férje haláláról kb. annyi volt a véleménye, hogy hála istennek. De biztos a gonosz feminizmus bűne, hogy amióta a nők is dolgoznak, azóta az ilyen szent családok nem maradnak együtt...

Különben nem „kell” dolgozni a nőknek. Nyugodtan kereshetsz olyan pasit, aki el tud tartani, van ilyen. Csak régen nem volt meg mellé az a választásod, hogy a szegény pasihoz menj hozzá szerelemből, ma meg megteheted.

1:

Ha csak baráti találkozás,akkor mindenki a sajátját.Ha randi,akkor az első 2-3 alakalom fizetése a férfitól azért udvarias gesztus.Ha már kapcsolatban vannak,akkor felesben.

2:

Személy szerint utálom a Nőnapot és a Valentin-napot is,pedig nő vagyok.Az lenne az igazi,ha minden nap gondolnának a a férfiak a nőkre,ugyan úgy mint a párjukra is.Nem csak egy napot kell erre szánni.Meg a különböző szívecskés dekorációk a szupermarketekben Valentin-nap környékén...Brrr...Természetesen ha kapok egy szál virágot Nőnapon,nem nyomom az illető képébe,hanem megköszönöm.

3:

Régen anyáink azért éltek így,mert nem nagyon volt más választásuk.Másik lehetőség volt az,hogy vénlányok maradnak.Én akkor az utolsó lehetőséget választottam volna,mint hogy rabszolga legyek egész életemre.Nem tudnám magam beleerőltetni egy ilyen helyzetbe,igénylem a saját személyes szabadságomat.Még akkor is,ha utálom a jelenlegi munkahelyemet.Ha már két ember együtt él,akkor az a reális,ha mindkét fél belead valamennyi energiát a háztartás vezetésébe.Nem törik le a férfi keze,ha néha elmosogat,vagy kiviszi a szemetet.