Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Sose lesz rá megoldás?

Sziasztok!

A párommal 1.5 éve vagyunk együtt.Vele lakom és a szüleivel.Szóba hoztam neki, hogy jó lenne külön költözni, külön életet élni.(Huszonévesek vagyunk)Nem azért mert bármi bajom van a szüleivel, szeretem őket, ők is engem. Mégis jobb érzés, amikor ketten építjük a saját életünk, a hétköznapjaink is úgy szervezzük, ahogy mi szeretnénk.

A gond azzal van, hogy a párom anyagilag sokat segít a szüleinek. Nélküle a szülei nem tudnák befizetni a számlákat.

Minap a kedvesem felmérgelte magát valamin, s szólt egy olyat, hogy ő fizet mindent ebben a lakásban. Erre az apja megharagudott rá , s azt mondta, hogy nem kötelező, lehet elköltözni. Az anyuka pedig mondta, hogy akkor kilakoltatják őket, s az utcára kerülnek. Utána nekem sírt, hogy jobb lenne, ha nem élne, felkötné magát, mert elege van, hogy a fiára van szorulva.

Nagyon sajnálom a szüleit, mert mindig szegények voltak ( az ő szüleik sem támogatták őket), sok havonta a hiteltörlesztés+rezsi+kaja.

A párom se akarja, hogy az utcára kerüljenek.

Csak akkor mi sosem tudunk ketten lakni, különélni? Vagy ha külön is élünk, akkor is a párom küldi nekik a pénzt a kiadásokra? Így meg mi nem fogunk 1-ről a 2-re haladni, mert sose lesz félretett pénzünk.

A páromnak van egy nővére, ő külön él a férjével, s gyermekükkel. Amikor mondva lett a szülőknek, hogy a lányuk se támogatja őket, külön életet élnek. Akkor azt mondták, hogy de ők nem itt laknak....na igen, akkor mi nekünk muszáj, mert mi emberszámba vesszük őket, s nem akarjuk, hogy éhen haljanak. Sőt a lányuk férje még azon hőbörög, hogy "anyósomék" nem támogatják őket, mert egy szülőnek az a dolga. Ezek szerint ők arról nem tudnak, hogy "anyósomékat" is úgy kell nekünk.

Ti mit tennétek ebben a helyzetben, hogy mindenkinek jó legyen?