Otthon, családotok körében mennyire tisztelitek egymás privát szféráját?

Arra válaszolnék, aki azt írta, hogy ideális esetben annyi helyisége kell legyen egy lakásnak, ahányan lakják.

Hol él ez a válaszoló? Sajnos a garzonok, meg a hitel-panel-másfelesek világában ez még valakinek eszébe jut? Nem is beszélve arról, hogy valaha egyáltalán volt ilyen a világtörténelemben, a királyok kastélyait leszámítva? A földpadlós vályoglyukakban, ahol több generáció felnőtt -és ez általános dolog volt, nem kirívó eset- kinek jutott volna eszébe ilyen marhaság?

Majd eldobtam az agyam ezen a butaságon, komolyan.

Én írtam ezt. De nem értem, min akadtál ki. Szerintem igenis az az ideális helyzet, ha mindenkinek van lehetősége elvonulni, ha akar. Most mondjam azt, hogy az az ideális, ha két szobában élnek négyen? Attól még, hogy sokan élnek így, nem az lesz a jó.

Egyébként régen is egy gazdag paraszt vagy középosztálybeli polgárcsalád megengedhette magának az annyi szobát, ahol elfértek. Csak a szegények nem. Ahogy ma is. Csak ma sok a szegény. Bár régen is sok volt. De ettől még mindig nem lesz ideális és kívánatos a helyzetük.

Teljesen meg tudlak érteni. Nálunk négy szoba van plusz nappali. Egy szoba szülőké, egy enyém, egy hugomé,egy nővéremé. A ház emeletes,mi "gyerekek" vagyunk fennt, plusz van itt egy külön fürdőszobám is. És még így is néha átjárnak rajtam, vagy letelepednek a szobámban. Ilyenkor kulcsra zárom az ajtóm, hangosítok zenét, ebből tudják,hogy egyedül szeretnék lenni. Illetve a fürdőmbe is el szoktam vonulni, imádok a fürdőszoba szőnyegen ülve olvasni :) A fürdőszobában békén hagynak téged is, nem?

Off: megkaptam már én is ezt a "nem a te házad" dumát másoktól, ezért én magam állok minden költséget : én festem a falakat nyaranta, én veszek tusfürdőt,sampont, szappant, fogkefét,külön szennyes tartóm van, magamra mosok és vasalok. Attól mert valaki a szülei házában él, nem feltétlen eltartott. 22/L

Mi másfél szobás házban nőttünk fel négyen. Privát szféra? Az mi?

Ha magányra vágytam a disznóól vagy a pajta padlására másztam.

De talán megpróbálhatnál beszélni erről anyukáddal. Segíts neki a szobájukban kialakítani egy olvasósarkot.

Mivel a kérdésed az volt, hogy másoknál ez hogy van: Mi szerencsések vagyunk ilyen szempontóbl, mert hárman vagyunk és van három szobánk a nappalival együtt. És valóban el is szoktunk vonulni mikor arra van igényünk. A férjem a nappaliban gépezik, a 15 ével lányom a saját szobájában tanul-olvas-gépezik-stb., és a hálóban olvasok.

Én teljesen meg is értelek Téged, mert reális az igény, hogy néha egyedül legyünk egy kicsit, akkor is ha a család többi tagja is otthon van. Azt tanácsolom, ( mert úgy látom, hogy azzal kezdődnek a dolgook, hogy anyukád bevonul Hozzád, de ez még csak-csak kezelhető Részedről , viszont ) ha bejön édesapád is vagy az öcséd anyukáddal beszélgetni, akkor egyszerűen fogj egy könyvet, vagy valamit, és vonulj át az üresen maradt helyiségbe. Vagy veszik a lapot, és rájönnek, hogy nem erre vágytál, hogy nálad üljön össze a családi kupaktanács, és kivonulnak, vagy ha nem veszik, és maradnak, akkor viszont Te nyugodtan ellehetsz az üresen maradt szobában egyedül.

a szüleimnél, soha nem volt magánszférám, volt külön szobánk, de én mikor elkezdtem dolgozni a saját ízlésem szerint rendeztem be a szobámat és akkor anyum szép lassacskán kitúrt engem onnan, volt mikor a konyhában aludtam a kövön. Volt mikor öcsémmel ketten kerültünk egy szobába azt is kis vagányra megcsináltuk és akkor anyám éjjel nappal ott volt.

amikor nálam aludt a barátom anyámat az se érdekelte ott ült bent fél éjszaka mert ő játszik a gépen

Nekem szerencsém van etéren. Csak a cicámmal osztom meg a szobám. Anyuéknak és a hugomnak is külön szobája van. Igaz, hogy az enyém a legkisebb, de nekem legalább van erkélyem. Anyu nem zaklat sokat, már leráztam párszor. Amúgy semmi bajunk nincs egymással, nagyon szeretem, csak engem nem nagyon érdekelnek a plázap'csás dolgok és inkább a hugommal lóg. Őt meg nem zavarja, meg egy csomót bóklásznak, vásárolnak. Néha alig vannak otthon.

Hozzám inkább apu szokott benézni, hogy élek-e még. Meg hajnalban kiszokott menni az erkélyre cigizni. Amekkora nagydarab ember, meglepően halkan tud közlekedni, fel sem ébredek rá, csak a hamutartóból és asztalomra készített tejeskávémból látom, hogy már volt cigizni. Anyuval szoktam szobát cserélni, amikor meccsnézés van, mert Ő nem szereti a focit, én meg szívesebben nézem apuval a nagy tévén.

Szal megvan a lehetőségem a magánéletre.