Nem lennék jó anya, nincs nekem lelkem?

Sok emberben felmerül ez a kérdés ilyen esetben, talán azért, mert úgy érzik, szegénységre született a gyermek és sajnálják.

Ne legyen ezért bűntudatod, egy érzésről nem tehetsz, és ugyanakkor azt is érzed, hogy a gyermeket igenig szép dolog volt vállalni. Ha már lelkiismeret-furdalásod van emiatt, az azt jelenti, hogy jól gondolkodsz és szereted a kicsidet.

Az biztos, hogy kemény világ van. De gondolj arra, hogy a háborúban is születtek gyerekek és felnevelték őket, a hideg, fűtetlen lakásban, az óvópincékben, az éhségben, a rettegésben... Ők a mi nagyapáink, nagyanyáink...

A gyermeknem nem a méregdrága holmik jelentik feltétlenül a boldogságot. Sok múlik azon, hogy otthon milyen a felfogás. Az én 3 és fél éves kisfiam waldorf óvodába jár, ott pl. elvből nincs lego, nincsenek gépesített játékok, csak olyanok, amik természetes anyagokból készültek, és gyakran maguk a gyerekek (természetesen a felnőttek segítségével) készítik őket! Gondolj arra, hogy egyetlen közönséges dobozból mi lehet: babaház, garázs, teherautó, babaágy, rekesz, több dobozból vár, kastély, bolt... És így fejlődik a fantáziájuk! Régen fakanál-babákkal, csutkababákkal, dió-hintókkal játszottak, és boldogabb, talpraesettebb emberek lettek, mint mi vagyunk, valljuk be!

Amúgy meg, engedj meg egy közhelyet, mert igaz: a felhők felett mindig süt a nap!

Optimizmust, a kicsidhez sok boldogságot, a családodnak szeretetet kívánok!

Szerintem teljesen normális, hogy ez felmerült benned, a pénz borzalmas dolog. :-(

Tippet nem tudok adni jó kedvre, itt is minden rossz. :-(