Hogyan mondjam meg a páromnak, hogy nem szeretnék vele lakni? Jobb egyedül, mint valakivel stresszben?

Húú utolsó...de empatikus is vagy te. De elsiklottál a tény felett, hogy őt a kisgyerek (akinek a két évéből másfelet végigasszisztált) léte is zavarja. Van ez így. Csakhogy akkor ne legyen a gyerek közelében.

Én olyan férfit nem engednék a kisfiammal egy fedél alá, aki számára ő terhes. Ezt a kort élvezni kellene, ilyenkor teljesen természetes és ösztönös, hogy nem a barátok és nem önmaga az első, hanem a gyerek. Az, hogy nem a sajátja nem ellenérv. Illetve de az, de akkor viszont menjen el mihamarabb, minél távolabbra...

A kérdező azt írta, "ha kicsit magammal vagy barátaimmal szeretnék lenni".

Kikapcsolódás mindenkinek jár, így neki is!

Minden esetre nagy szerelem lehetett, hiszen 24-25 évesen egy olyan lánnyal összejönni, akinek van egy fél éves gyermeke nem minden napos! :)

Ha a párod alaptermészete ilyen, a gyerek nélkül is kiütköztek volna ezek a problémák és az a meglátásom, ha ezen nem változtat, nem csak te fogsz tőle "menekülni", hanem a többi férfi is, akivel összehozza az élet.

Vagy ki kell fognia egy papucsot, akinek lehet dirigálni és eltűr mindent.

Gondold végig: le akarod élni mellette az életed? Másfél év után ezt már az ember el tudja dönteni.

Ha nem, akkor szakítsatok. Vele is korrektebbül jársz el így, mert - tudom, hogy csúnyán hangzik, de igaz - amíg fiatal, sokkal könnyebben talál magának hozzáillő párt. Később nehéz, talán lehetetlen is. Egy harmincas nő, pláne gyerekkel már nem kell senkinek, se nem fiatal, se nem független, ha van mellette két másik gyerek nélküli harmincas nő, akkor minden pasi őket választja inkább. Vagy a fiatalabbakat.

Most még a párodnak előnye, hogy fiatal. Ne vedd el ezt tőle.

Te független maradsz, fiatal vagy még, de férfiként az sem lenne tragédia, ha már idősebb lennél. Ezért írom, hogy gondolj az ő helyzetére.

Nos, lenne pár tanácsom.

1) rendesen megbeszélted vele ezeket a problémákat? (már csak azért is kérdezem, mert azt írod, hogy konfliktuskerülő vagy)-egyszer végre tiszta vizet kellene önteni a pohárba, meg kell mondanod határozottan, hogy ez az egész köztetek nem fog működni, ha továbbra is kizsigerel érzelmileg, és nincs időd pihenni, és nem gondol arra, hogy neked is kell egy kis szabadidő, és elnyom stb.

2) ha nem sikerül megoldani, akkor viszont legyél bátor, és szakíts-hidd el, ezzel teszel a legjobbat. Azzal sztem jobban megsérted, ha azt mondod, hogy szeretnél még vele lenni, de nem együtt lakva. Ezzel kvázi azt mondod, hogy jól elvagytok, de nem gondolod vele komolyan, csak bulira meg arra kell, de a problémáit nem akarod felvállalni, pedig egy kapcsolatnak az is a lényege, hogy a másikat szőröstül-bőröstül, minden problémájával felvállalod... ha nem sikerül megoldani ezeket a problémákat, az a férfias, rendes, elegáns megoldás, ha végleg lezárod a kapcsolatot, nem az, hogy bocs, a fiad nem érdekel (főleg, hogy tudtál róla, gondolom, hogy van gyereke,m mikor összejöttetek), nem akarok veled lakni, de összejöhetünk néha... gondolom, te is értzed, hogy ez így necces...