Elküldenétek a gyereketeket a háztól, ha otthagyta a második egyetemét?

Csatlakozom a többiekhez.Nem dobnám ki az utcára,de menjen és dolgozzon.Ha egy idő után azt látom,hogy a füle botját sem mozgatja hogy munkája legyen,akkor elgondolkodnék azon,hogy kiteszem a szűrét..

De ha látom,hogy igyekszik,és tényleg akar munkát,és keresi is állandóan,de ettől függetlenül nem talál,az más..Akkor nem dobnám ki,hiszen igyekszik..

Tanulni akar mégis? Oké, egyetem mellett is lehet dolgozni, mert tőlem többé egy fityinget nem kap, az tuti :)

Otthon jut tető a feje fölé, van egy ágy, ahol alhat, és mindig akad neki egy tál étel, tiszta ruha, a többit meg teremtse elő magának!

5/6

Szerintem ez időhúzás, nálunk is már párszor eljátszotta a fiam, de mindig bedőltünk, közben teltek az évek. Egyre nehezebb helyzetben élünk, mégis mindent elvár tőlünk, több adósságából húztuk ki (bár ne tettük volna!), talán már észhez tért volna!!!

Őszig mit vársz el tőle? ha nem tanul, addig dolgozhat!

Keménynek kell lenni, erre én is csak most jöttem rá, miután odáig fajultak a dolgok, hogy a férjem egész havi fizuját lenyúlta a gyerek (23). Sőt még meg sem bánta, ezt mondta így, szó szerint!

Vigyázzatok, nehogy ti is ilyen helyzetbe kerüljetek!

Szerintem ez nem arról szól, hogy van-e diplomája a szülőnek (nekem pl van, de nekem soha sem az számított, hogy kinek van, vagy nincs, hanem az, hogy mennyire tisztességes EMBER a másik). Azt hiszem az a fontos, hogy a gyerek lássa be, hogy vagy tanul (a saját érdekében, hogy neki majd jó lehetőségei legyenek) vagy dolgozik, ebben az esetben pedig belülről jöjjön az, hogy hozzá járul az otthoni kiadásokhoz. Beismerem, hogy én is későn látom be ezeket, mert agyonkényeztettük a gyereket, és ez vezetett oda, hogy nem követeltük meg: vagy tanulsz (ennek érdekében minden áldozatot, segítséget megadunk) vagy dolgozol. Mire ezt beláttam, hogy keményebben kellett volna MEGKÖVETELNI a dolgokat, addigra elfajultak nálunk a dolgok (a mi gyerekünk is kedves, figyelmes, stb), így utólag belátom, hogy a túlzott gondoskodással neki IS rosszat tettünk, előbb-utóbb úgyis kikerül a mély vízbe. Kérdés, mennyire lehet a követelményeket most felállítani?

Remélem, más nem követi el azokat a hibákat, amiket mi elkövettünk a túlzott segítéssel