Azok, akik úgy estek teherbe, hogy semmilyük nem volt, hogy alakult az életük, hogyan oldották meg a mindennapokat?

Utolsó, akkor te mégis mit tanácsolnál? Albérletben vannak, és csak a fentiekre tudunk alapozni, tehát bevétel nincs. bezzeg amikor valaki nyomorog a családjával, akkor tudják mondani hogy minek kellett a gyerek, meg nem kell nekik segély. Karácsonykor kérdezte valaki, hogy kin kéne segíteni pénzzel. Meglepődésemre mindenki az állatokra voksolt, hiába mondtam én, hogy családoknak kéne adni. Mindeni azzal jött, hogy szegény állatok nem tudnak dolgozni, de az embereknek kéne gyereket szülniük, ha csak a segélyre számíthatnak.

Én 10 éve egyedül nevelem a gyerekemet, mert ugye akartam, le is diplomáztam mellette, nappali mellett is végig dolgoztam, voltak nagyon nehéz idők. Társam nem volt, senkinek nem kellettem gyerekkel stb. de nem is találkoztam olyan pasival, akire rá mertem volna bízni magunkat, vagy aki fele annyit fel tudott volna mutatni, mint én.

Szóval jött a gyerek, és meg is oldottam, noha hónapokra itthon kellett hagynom, hogy dolgozni tudjak és pénzt keresni. Azt hiszed ezért nem ítéltek el engem? Vagy hogy ez annyira jó volt nekünk? Mégis inkább úgy gondoltam, hogy inkább keresek annyit, amiből élni is lehet, minthogy a létminimum alatt éljünk. Akkor most melyik út a helyes?

Pénz nélkül szerintem nem lehet boldogan élni. Ezt csak az mondja, akinek sose volt, és kilátása sincs rá!!

Ja, én csak azért írtam, mert ha az ellenkeződjét írom, hogy vetesse el, lepontoznak.

De tényleg sajnálom, szegény orvosokat, ők nagy átlagban jó emberek, van szívük, és ők vannak belekényszerítve egy olyan szituációba, hogy meg kell ölniük egy magzotot? Megvan a véleményem az olyan felelőtlen nőkről, akik teherbe esnek, aztán elvetetik.

13as

Szültél egy gyereket és megbántad???

Mert nem igazán értem a hozzászólásodat.

Abortuszra biztatod a kérdezőt úgy, hogy te az általad leírt kifejezetten nehéz körülmények ellenére megtartottad a te gyermeked.

Ennyire megbántad a döntésed?

Egyáltalán nem bántam meg, de volt hátterem, a családom egy buszmegállónyira lakik, és lakást is örököltem. A gazdasági helyzet is egész más volt, és a család közelsége nagyon sokat segített. A gyerek célt adott és ad is az életemnek, és mint mondtam nem is véletlen volt. DE nem humánus okokból vagy elvek miatt. Egyáltalán nem vagyok abortusz ellenes, bár nekem még sose volt, de ha olyan helyzetbe kerülnék, tuti megtenném.

A kérdező írta, hogy védekezés ellenére esett teherbe. Ez másokkal is megesik, és ezért elítélni egy nőt eléggé premodern felfogás. Egy fogantatáshoz mellesleg mindig két fél kell.

Én azt nem értem, hogy miért van az, hogy amikor egy nő elbizonytalanodik, akkor mindenki az abortusz ellen van, amikor meg valaki írja, hogy milyen nehezen élnek meg, nincs munka stb. akkor mindenki csak fröcsögni tud, hogy munka az van csak lusták az emberek, meg hogy aki nem tud mindent biztosítani a gyereknek, az ne is szüljön! Borzasztó ez az ország úgy, ahogy van.

Visszatérve, egyáltalán nem bántam meg a gyerekvállalást, és úgy érzem tényleg mindene megvan, szép az otthonunk, tehermentes a lakásunk, sok országban is járt, igyekszem nyaralni is vinni, de amikor itthon kell hagynom hónapokra, akkor fáj a szívem. Persze ha később jött volna, akkor sincs garancia rá, hogy jobb apát fogok ki, vagy jobb helyzetet. Annak örülök, hogy legalább a képességeim és az eszem megvan hozzá, hogy fenn tudjunk maradni. Viszont a sok hajtás közben nem találtam párt, így neki nem lett nevelőapja, én pedig lassan megkeseredek társ nélkül, lassan már egyenese utálom az egész férfi nemet, és teljességgel feleslegesnek látom az összeset.

Egy abortusznak szerintem semmi köze sincs a gyilkossághoz, nem kell ezt ennyire tragikusan felfogni. Régen a nők hány gyereket elvesztettek! Királyi családoknál is volt, hogy a gyerekek fele meghalt gyerekként, és az azért nagyobb veszteség! És akkor most jöhet a lepontozás. Csak tudnám mi értelme vannak annak is

Inkább örökbe adni, mint elvetetni?? Annál nagyobb szenvedés szerintem nem létezik. Arról nem is beszélve, hogy egy terhesség jócskán meg is látszik általában a nőkön. Ezt nem gyilkosságnak kell felfogni. Az a gyilkosság, amikor a kukába teszik.

Nem is értem hogy lehet ilyeneket írni. Nem lehet valami kellemes úgy terhesnek lenni, hogy a magzat is érzi a feszültséget, hogy a szülei azon aggódnak, ki tudják-e fizetni a rezsit, lesz-e miből enni venni neki. Megszülni egy gyereket nem egy nagy dolog, felnevelni a nehéz, mert az örök életre szól. Egy zigótának vagy embriónak még nincs arca, személyisége. Te tudtál magadról abban a korodban? Hogy lehet boldog egy család, ahol állandó küszködést jelent a megélhetés, és félve kell orvoshoz menni, mert nem biztos hogy jut gyógyszerre. Nálunk egy betegség sokszor 5-6 ft volt 10 éve.

A sok segélyes is biztos azért tartotta meg, mert az gyilkosság. Aztán betörnek a mamámékhoz, meg anyámékhoz, mert nincs miből megélniük, de enni kell. Nem sarkítani akarom a dolgot, de megdöbbentő ez az álszentség. Én nem egy olyan normál körülmények között élő nőről tudok, akiknek férjük is volt, mégis elvetette. Olyat is ismerek, aki titkolta végig a terhességet, majd minden fájdalom nélkül örökbe adta, de szerintem sosem lesz nyugodt a lelke tudva azt, hogy valahol az országban van egy gyerekek, aki majd egyszer meg fogja tudni, hogy az anyjának nem kellett. A gyerek öröm, de a gyereknek egy ilyen élet nem biztos hogy az lesz. 9 hónapig azon görcsölni, hogy lesz-e munka?? Ez hatalmas terhet ró a párra. Gyereket persze lehet úgy vállalni, hogy majd mindig valakinek a levetett gönceibe jár, a játékai a turkálóból lesznek, lehet boldog anélkül is, hogy sportra járna (ami szintén pénzbe kerül), ha nem megy soha nyaralni és ceruzái stb. is az Eurós boltból vannak. Meg persze Danone joghurtok nélkül is felnőhet egészségesen, és rizsen meg főzeléken is el lehet élni, vagy vifon tésztán. Igen, ez mind lehetséges. Hajrá!

Engem elég szerény körülmények között neveltek fel, és én ezt folyamatosan a gyereken próbálom kompenzálni. Nem mondom, hogy jobb ember lesz, mert ült már repülőn, fürdött tengerben. Nike cipőt sem azért kap, mert az a heppem, hanem mert a kínaiba belebüdösödik a lába, és 2-3 hónap alatt szétrúgja. Igen, ez mind felesleges is lehet, de én úgy akarom elengedni az életbe, hogy talpraesett legyen, és elégedett lehessek magammal, mint szülő. És neki se a zsíros kenyér legyen a szint