Le lehet valakit szoktatni a káromkodásról?

Ha alapvetően értelmes srác, akkor észre fogja venni magát, tapasztalatból mondom.

Ne haragudj a megfogalmazásért, de ha meg egy igazi buta bunkóval jöttél össze, akkor ne várj csodát.

Nálunk ez úgy néz ki, hogy én nő létemre is nagyon tudok káromkodni, de arra mindig figyelek, hogy ne járassam le magam (értsd, ha idegbeteg vagyok, és nem hallja senki, akkor kiadom a mérgem, de még véletlen sem fogok b.zmeggel helyettesíteni szavakat). Amikor a páromat megismertem, ő is elég rondán bírt beszélni, de sokat javult. Volt, hogy rászóltam, hogy engem egy ponton túl zavar. Viszont annyiban volt könnyebb a helyzet, hogy ő legalább alkalmazkodott a környezethez, azaz szüleimmel vagy épp a "nem csak kocsmai" társaságban már nem kellett attól tartanom, hogy lejárat. És az is igaz, hogy ha nem olvasna (szépirodalmat is), akkor nem is kezdtem volna vele. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha csak rondán beszél, az önmagában nem a világ vége, de nálatok inkább azt látom, hogy valóban nem vagytok egy szellemi színvonalon, így nem biztos, hogy érdemes óriási energiákat fektetned abba, hogy kulturált ember legyen, ha ő maga nem akar fejlődni. (Gondolom, ha akart volna, már ennyi idős korára megtörtént volna :( ).