Mihez kezdjek az életemmel? A szülői örökségem hagyjam csak úgy el?

A vizsla pont olyan kutya, aki nagyon jól elvan panelban, mert neki a gazdája közelsége fontos.

Én a helyedben költöznék. Szülői örökség, oké, de nehogy már az határozza meg az életed! Ha úgy érzed, jobb lenne neked egy kisebb lakásban, akkor válts. A szüleid emléke benned él, nem a házban!

Te – mint szabad, önálló, érett felnőtt ember – inkább vagy az ő szívük vágyaként az örökösük, az életük a Te saját tevékenységeiddel az ő folytatásuk, mint a ház, és a tárgyak kincsként való őrzője. Így – inkább költöznék. Csak nem tudom, a nagymama, hogy viselné?

és a kutya... neki kis kert kell.

Hát ez sok mindentől függ. A panelba költözöl a kutya is mehet veled. DE!

1. Egy panelban tartott vizslának napi minimum2-2,5 óra mozgásra van szüksége. Ha ezt nem tudod biztosítani, akkor a kutyának szar lesz, mert ha te nem fárasztod le, akkor majdő lefárasztja saját magát (bútorok összerágása, papírok, ruhák széttépkedése, stb...). Te is ideges leszel, meg a kutya is.

2. Ha elköltözöl, akkor mi lesz a nagymamáddal? Ő ott maradna egyedül a házban? Vagy egyáltalán albérletbe akarsz költözni, vagy venni egy házat? Mert ha házat veszel gondolom kell pénz is. Van annyi pénzed hogy fenntartsd a mamának a családi házat, plusz vegyél/bérelj magadnak egy lakást? Vagy esetleg ha eladnád a családi házat, és az ebből befolyó pénzből vennél lakást, akkor megintcsak hova menne a nagyi? Én a helyedben nem költöznék el, nem csak mert ebben a házban nőttél fel, hanem a kutya meg a nagyi miatt is. És gondolj bele, ha majd családot akarsz alapítani nem lenne jó ebben a házban élni? Nos, ez az én véleményem, de mi nem dönthetünk helyetted! Bárhogy is döntesz, remélem jól sül el :)

Én sosem mennék kertes házból lakásba... A társasházban is vannak szomszédok, SŐT, ott lakógyűlések vannak, közös kérdések, amiben a többség dönt, közös tulajdonú részek vannak, és hát... közös lónak túros a háta, mint tudjuk...

Én maradnék, és a házunkat rendezgetném tetszésem szerint. Szerintem a kertvárosi kertes ház az ideális, itt nem szövegel bele senki, mit csinálsz vagy mit nem.

Laktál Te már lakásban?? Össze sem lehet hasonlítani. A ház a tuti...

Én úgy érzem (gondolom), hogy téged inkább az emlékek nyomasztanak ott, és valójában nem a szomszédokkal van a bajod. Az emlékek elől pedig nem tudsz menekülni, bárhová költözöl. A nagymamiddal beszéltél erről? Ő mit mond, menjetek, vagy maradjatok?

Azt se feledd: öreg fát átültetni új helyre nem lehet, mert abba belepusztul. Akkor viszont teljesen magadra maradsz.

A helyedben megpróbálnék megbékélni a helyzettel, ha a nagymami szeretne maradni, addig amíg ő veled van, altatnám ezt a kérdést, nem bolygatnám, legalább életének utolsó évei e tekintetben legyenek szépek. Gondolj bele, te a szüleidet, ő a gyermekét temette el, és a gyermekét gyászolja. Az emlékek őt odakötik!