Titeket vadoltak mar meg igazsagtalanul olyannal amit nem is kovettetek el?

Itthon szoktak ezzel-azzal. Bevallom tényleg kicsit hanyag vagyok, de mégis, ha van egy halom mosatlan a mosogatóban, akkor anyám mindjárt velem kezd ordibálni, hogy miért tettem bele. Holott sokszor lehetőségem sincs kupit csinálni, mert van, hogy hazaesek és rögtön letámad, még otthon sem voltam. Meg egyszer megvádolt, hogy megettem a Milka csokiját. Hiába mondtam neki, hogy nem is tudtam, hogy van csokija, nem hogy megettem volna, nem hitte el. Nagyon rosszul esett. Az a gond, hogy ilyenkor hiába véded magad, ők elkönyvelik magukban, hogy márpedig tetted.

Na, én pont egy ilyen sztori miatt nem beszélek egy rokonommal évek óta. Fent voltam párszor náluk látogatóban, beszélgettünk egy két órát, majd eljöttem. Pár nap múlva az anyukám mondja, hogy felhívta őt a nagynéném, hogy amikor nála voltam, elloptam egy üveg konyakot tőle!!! Persze ez nem volt igaz, felmentem hozzá, próbáltam elmondani neki, hogy 1.utálom a konyakot, 2. Soha nem mentem hozzá nagyobb táskával szatyorral, picit feltünő lett volna, ha egy üveggel távozom, 3. Meg tudk venni magamnak bármilyen italt, nincs szükségem az övére stb. stb. Azt mondta, csak én lehettem, mert nem volt náluk más. Nem tudtam meggyőzni, de ezek után nem is akartam. Innentől kezdve lesz@rom a rokonokat, évek óta nem beszélek velük, és nem megyek hozzájuk. Hát ennyi!

4-es válaszoló! Ez azért durva. Szomorú, ha valakinek ilyen rokonai vannak, akik csak vádaskodni tudnak, de bizonyíték az már nincsen. Megértem, hogy már nem tartod velük a kapcsolatot.

Exanyósomról hallottam vissza, miután elköltöztem a volt férjemtől, rá egy hónapra ismertem meg a második férjemet, amikor megtudta,hogy van valakim, azt terjesztette, hogy biztosan megvolt már akkor is, amikor még a volt férjemmel éltem. Ez nem volt igaz természetesen, de nem is foglalkoztam vele, nyilván aki elmondta, hogy ezt terjeszti, annak mondtam, hogy hülyeség, de ő is tudta, mert ismeri az ex anyóst (volt sógornőm egyébként), tudja, hogy rosszindulatú. Ha találkoztam volna vele, biztosan beolvastam volna neki, de mivel nem találkoztam vele azóta, mióta elköltöztem onnan, ezért hidegen hagyott a dolog.

A tanáraim rengetegszer. Az angoltanárom kedvenc szórakozása, hogy a padtársam hozzámszól, és ő meg lecsesz, mert hogy hogy merészelek beszélgetni az ő óráján (ergo megvádol, hogy én szólaltam meg), meg hogy ne zavarjam a padtársamat, joga van nyugodtan tanulni, etc. Ma is volt egy ilyen, meguntam és megmondtam neki, hogy rohadtul nem szóltam egy szót sem, és hogy ne keverje össze egy lány hangját a fiú padtársának a hangjával. Bocsánatot kért. Aztán a másik, hogy egy havernőmre (osztálytársam) elvileg nagyon hasonlítok, ezért folyton összekevernek vele. Belsőleg egyáltalán nem hasonlítunk, ő simán nemet mond egy tanárnak, és olyan szinten szemtelen, hogy az már nekem is sok. Én megadom a tiszteletet mindenkinek. Na és ez a lány ugye a természete miatt sokszor kerül bajba, és néha engem szidnak le. Ez ugye "szimpla" vádlás. De ha megmondom, hogy megint összekevertek a lánnyal, akkor nem hisznek nekem, és azt állítják, hogy hazudok. Ez megint egy vád. Ezeket sosem hagyom rá a tanárokra, mert rólam senki se jegyezze meg azt, hogy tiszteletlen vagyok, mert pikkelni fognak rám.