Mit tennétek végső elkeseredésben? Bébivel otthon folyamatos anyagi gondokkal vagy vissza dolgozni nagyon hamar, hogy ne kelljen hiányt szenvedni semmiben? (Részletek lent)

A gyereknek kevésbé gond, ha más valaki vigyáz rá napközben és van elég pénzetek megélni, mint az, hogy ugyan veled van, de éhenhal meg megfagy az utcán.

Menj el dolgozni, és amikor otthon vagy, akkor foglalkozz többen a gyerekekkel.

Aki meg az apát kereste - gondolom, ha az ö segitsége szóbajöhetne, akkor a kérdezö rá támaszkodna. De sok apa nem a családjával él, és vagy nem fizet gyeretartást, vagy az annyira kevés, hogy semmire sem elég.

Sajnálom! Sajnos egyre többen kerülnek ilyen helyzetbe.

Melyik a legkisebb rossz, ezt kérdezted: véleményem szerint az, ha visszamész dolgozni. Ha dolgozol meg tudod teremteni a gyerekeidnek a biztos otthont, ételt, ruhát stb.-t

Ha nem mész vissza dolgozni, és valóban ennyire rossz anyagi körülményeitek vannak, akkor mihez kezdesz ha elveszted az otthont a fejetek fölül?

Nézd, nekem az anyósom egy bölcsödének a vezetője volt, míg most nyugdíjba nem ment. Tőle tudom hogy milyen picurka babákat is gondoznak ott a legnagyobb szeretetben. Nem vagy egyedül akinek ilyen pici korban be kell adnia a babáját, míg ő dolgozik. Ilyen világot élünk sajnos. Ma már luxusnak számít ha egy nő otthon tud maradni éveket. És ez egyre inkább így lesz.

Visszatérve a bölcsödére, ott nagyon jó, szerető kezekben lesznek a gyerekeid, semmiben nem szenvednek hiányt, és attól ne félj hogy megsínylik a hiányod, mert ez nem így van.

Anyósom szokott nagy örömmel mesélni arról, hogy azok a gyerekek akik bölcsisek voltak, mennyire hamar önállóak lettek (pl. önállóan egyedül öltöztek, nem kellett őket etetni, hamar barátkoztak, nem sírtak az anyukájuk után, rengeteg barátjuk lett ---) amikor már oviba kerültek ez óriási előny volt.

Nem tudom, kinek van baja a 4-es és az 5-ös válasszal, teljesen normálisan írtak.

A legkisebb rossz a munka. Ha a gyerkőc jó kezek ban, este pedig szerető családban, akkor nem lesz semmi lelki baja. Ismerős lányt 9 hónaposan, az öccsét 6 hónaposan adták be a bölcsibe, mert annó anyukának menni kellett dolgozni, apukával váltott műszakban dolgoztak. A gyerekek ma már felnőttek és semmi lelki nyavalyályuk.

Mekkora a pici?

Bölcsibe adható 6 hónapos kortól.

Kolléganőm is csak a 6 hónapot tudta kivárni,különben kajára se jutott volna.

Ha 6 hónap feletti,mindkettőt bölcsibe,igy együtt lehetnek,vagy egy helyen.

Nem lesz bajuk.

5-ös vagyok!

Ha a bölcsis dadáktól tartasz első sorban, akkor mindenképp érdeklődj szülőktől,fórumokon bárkitől hogy az a bölcsi amit kinéztél milyen, és milyen a légkör ott stb.

Én tényleg csak a legjobbakat tudom mondani anyósom révén, azt tudom ahol ő volt az nagyon jó dadákkal van "felszerelve".

Én pl. a lányomnak úgy választottam óvodát hogy elmentem az összesbe nyílt napokon, körbejártam, érdeklődtem, ottani szülőket kérdeztem stb. Mindent tudni akartam hogy milyen kezekbe kerül a gyerekem. Elég érzékeny kislány volt már kicsiként is, ezért nem akartam egy "vaslady"-t mellé.

Aztán a lehető legjobban döntöttem, egy kis családias ovit választottam neki, az ovis nénik igazi tyúkanyótípusok voltak.

Jó, én most ovispéldát hoztam mert az enyém nem volt bölcsis, már 10 éves, de úgy gondolom ha több bölcsi közül választhatsz akkor jó esélyed van a legjobbra.

Ha viszont csak 1 van a környéken, hát akkor az után érdeklődj.

Én is úgy gondolom, hogy menj vissza dolgozni. Te is nyugodtabb leszel, ha az anyagiak rendben vannak. A pénz miatti állandó idegeskedés nagyon rá tudja nyomni a bélyegét a család hangulatára, ezt a gyerekek is megérzik - túl azon, hogy nem jut a szükséges dolgokra.

Ha belegondolok, az én szüleim még akkor voltak kicsik, amikor 3 hónapot lehetett otthon maradni az anyukának, utána irány vissza dolgozni. Egyikük sem lett lelki sérült, anyukámnak is, apukámnak is jó a kapcsolata a szüleivel. Igaz, akkor ezen nem is nagyon ütközött meg senki, mert a legtöbb dolgozó anyának muszáj volt visszamennie ilyen hamar.