Olyan vagyok mint az anyukám? Ezért nem vagyok népszerű?

mennyi idős vagy, hogy ilyen h.lyeségen agyalsz?

Biztos hasonlítasz valamennyire anyukádra, de ha ronda és utálatos vagy, akkor is lehet pasid, olyan nincs, hogy valaki senkinek sem tetszik, csak ne a legmenőbb csávókat nézd ki. A külsődön meg emeld ki, ami szép, hordjál szép ruhákat és sminkelj, akkor szebbnek fogod érezni magad, ez jót fog tenni az önbizalmadnak, és ha nem savanyú képpel mászkálsz, akkor talán a pasik is kedvesebbek lesznek veled.

Tudatosítanod kellene magadban, hogy az anyukád élete az övé, az anyukád, de mégis csak más ember.Nem azért történnek veled bizonyos dolgok, mert vele is az történt.

Mondok egy példát, itt vagyok én, se munkám, se párom már évek óta, beteges is vagyok, tehát mostanság egy "szerencsétlenség", a lányomnak meg jó kapcsolata van, talpraesett, céltudatos

Azt mondod, kétszer voltál összesen kisminkelve, és nem tetszettél magadnak. A sminkelést meg kell tanulni, mindenkinek más színek, stílus áll jól! Az én anyám kozmetikus volt, sok mindenre megtanított, de egyedül is ellehet lesni tippeket. A jó smink nagyon-nagyon sokat dob egy nőn.

Egyébként meg, akár hülyén hangzik, akár nem, a következőt javaslom. Írd fel egy darab papírra minden tulajdonságodat, dolgodat amit nem szeretsz magadban. írd le azt is, milyen negatív mondatokat szoktál magadnak mondogatni: pl. utálom magam, stb.

Utána javítsd ki ezt a listát. írd le, hogy milyen jó tulajdonságaid vannak. Jasvítsd ki a negatív mondatokat pozit jvra. És mától kezdve állandóan mondogasd magadnak: pl. szép vagyok, kedves vagyok, jókedvű, a pasik kedvelnek, sok barátom van. Mondogasd, mondogasd, mondogasd.

Hihetetlen, de segít.

én szürke egér voltam, 18 éves koromig senki észre se vett, csak olyan pasik, akiknek mindegy milyen nő, csak lyuk legyen.

uncsin öltözködtem, uncsi volt a hajam, nem sminkeltem magam, félénk voltam, meg se mertem szólalni - nem csoda hogy aki rámnézett, szinte ásítozott.

aztán meguntam, és rámásztam a legfélénkebb fiúra.

az meg persze örült hogy végre van csaja, mert előtte el se merte magáról hinni hogy lesz.

3-4 hónapig elvoltunk, akkor lett végre elegem a stílustalanságomtól.

elmentem, vagányra vágattam a hajam és szinte fehérszőkére festettem, sminkeltem magam 1000-rel (előtte én is utáltam a sminket meg azt gondoltam hogy rosszul áll, de nem érdekelt, megcsináltam hogy csakazértis felfigyeljenek rám a pasik, ha már úgyis ez tetszik nekik..). kivágott, "menő" ruhákat vettem, a hosszú combjaimat fitogtattam és máris özönlöttek a pasik.

persze a legtöbb elég idióta, de azóta kapom a pozitív visszajelzéseket :D

volt pár rövidebb kapcsolatom, de rájöttem hogy nem is akarok hosszútávút, amit annyira hajszoltam, és akkora mérhetetlen kincsnek tartottam annakidején, amikor az összes korombeli szinte hencegett vele, hogy mióta van párja.

én nem rúgom fel egy pasi miatt az életem, azok jönnek-mennek, majd ráér később is, ha valóban szerelmes leszek egyikbe.

addig élvezem a függetlenségemet, bírom az új stílusomat és elégedett vagyok azzal, amit kihoztam magamból.