Bár sok már az 'anyós-problémákból', mégis szeretném, ha valaki elolvasná a kérdésemet. Mi a teendő?

Három éve vagyok együtt a barátommal, aki 21 éves.A gond az, hogy egyke, és bár az anyukája rendes velem, meg viszonylag jól megvagyunk, sok dologba beleszól, ami a mi kapcsolatunkra is kihat..

(Konkrét példákat nem szeretnék hozni, mert lehet, hogy valamelyikük olvasná az oldalt, és nem szeretnék konfliktust.)

Összefoglalva: Megszabja a barátomnak, hogy mikor érjen haza tőlem, hogy nálunk aludhat-e, stb..az a legrosszabb, hogy nem is kifejezetten megszabja, hanem csak \\\'megkéri\\\', a barátom viszont mindig eleget akar tenni ezeknek a kéréseknek, ami helyes, meg nagyon jó, hogy ilyen viszonyuk, de mégis sokszor úgy érzem, hogy az én szavam semmit nem ér.Mindent előre meg kell beszélnie otthon, így nekem is kb. egy héttel előre \\\'be kell jelentkeznem\\\', hogy találkozhassak vele, és olyankor pedig nem lehet eltérni a napirendtől, ritkán lehet olyan, hogy spontán itt alszik, akármi.Szintén rosszul esik, hogy volt már pár helyzet, amikor a barátom anyukája és az én véleményem eltért, és a barátomnak döntenie kellett (nem mi, hanem a helyzet kényszerítette bele), és az eddigi esetekből tanulva az eredmény 80%-20%, az anyukája javára.

..Emiatt aggaszt az, hogy ha később esetleg még komolyabbra fordulnak a dolgok (két éven belül tervezzük az összeköltözést), akkor az anyukája a kelleténél több dologba fog beleszólni, és ahogy (egyelőre) ismerem a barátomat, nem mellettem állna ki.Nagyon öntörvényű és szabad jellem vagyok kiskoromtól fogva, nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy más emberek irányítják az életem, ezért félek, hogy ebből később sok bajom származhat még ebben a kapcsolatban, viszont a barátommal minden egyéb tekintetben nagyon jól megvagyunk, kiegészítjük egymást, éppen ezért nem szeretném elhagyni.

Szerintetek van esély arra, hogy javulnak a dolgok? Egy ennyi idős férfi még képes legalább egy picit változtatni? Vagy törődjek bele, hogy nem vagyok fontos? Mit kellene csinálnom? (Kiegészítésképpen csak annyit, hogy nem akarok uszítani, természetesen elismerem, hogy anya csak egy van, meg ő az első, de azért úgy gondolom, hogy attól még, hogy valaki szereti az anyját, még ellentmondhat olykor neki..és messzire költöznénk, másik országba.)