Szerintetek lenne értelme?

Vigyázz, hosszú...:)

Párommal három éve költöztünk arra a településre, ahol a családom is lakik. Mi az ország egyik végében lakunk, az ő családja a másikban (előtte mindannyian ott laktunk), magyarul nagyon messze egymástól. Párom a munkahelyét nagyon nem szereti, és a fizetése is kevés, hiányolja a családját, barátait. Barátaim itt nekem sem nagyon vannak, viszont én itt a gyes mellett anyukámnál tudok dolgozni, így kb. ugyanannyit megkeresek, mint párom, ráadásul anyukám egyéves kislányommal kapcsolatban is sokat segít (néha vigyáz rá, elvisz minket ügyeletre ha párom dolgozik, vásárolni visz stb.), és kislányom imádja három kishúgomat, akikkel ugye nagyon ritkán találkozna, ha költöznénk.

A gondom az, hogy párom apja elintézte, hogy felvegyék az ő munkahelyére, ahol ugyan több lenne a fizetése, de kb. pont annyival, amennyit én megkeresek most anyukámnál. Tehát pénzügyileg ugyanott lennénk. Mostani munkája miatt sokat idegeskedik, ez a fő ok, amiért váltani akar, viszont ismerem, és az összes munkahelyével (jelenlegivel is) ugyanaz volt a helyzet: először szerette, lelkes volt, elfogadta olyannak, amilyen, utána szépen lassan megutálta, és már csak nyűgnek fogta fel. És nem csak a munkával van így, ha vesz valami műszaki cikket (20-25.000ért...), hamar megunja és túl is ad rajta.

A lényeg, hogy logikátlannak, indokolatlannak tartom a költözést, főleg, hogy 3 nagy ipari park, a főváros és az osztrák határ is a közelünkben van, anyósoméknál viszont az az egyetlen jelentősebb munkahely, és aki teheti, költözik onnan. Ráadásul pár nap múlva jön haza egy ismerős, aki lehetséges, hogy ki tudná vinni páromat az osztrákokhoz dolgozni, ahol 300-500ezer forintnak megfelelő eurót is kereshetne. Ha én két év múlva visszamegyek dolgozni, ott semmilyen lehetőségem nem lenne, a mostani állapotok szerint.

Nem beszélve arról, hogy párom apja örökké elégedetlen, mindennel baja van, nemigazán barátai a modora miatt, egyetlen öröme az életben az unokája, és ez -véleményem szerint- mind a munkahelye miatt van. Ráadásul ha párommal huzamosabb ideig össze vannak zárva, hajlamos minden apróságon/hülyeségen összeveszni vele. Nem tudom mi lenne, ha együtt dolgoznának, másrészt félek is, hogy rossz hatással lesz páromra és ő is ilyen ember lesz.

Plusz most nagyon szép helyen lakunk, állítólag az egyik leggazdagabb község, vannak parkok, tavak, mindenféle sportolási lehetőség, jó ovi és suli. És mint említettem, munkahely terén is sok a lehetőség, csak sajnos párom nem olyasmit tanult, amit itt tudna hasznosítani. De szerintem ha elmenne egy-két tanfolyamra, mindjárt több esélye lenne bekerülni valahova. Szerintem ő is inkább a családja miatt akar költözni, de könyörgöm, 27 éves felnőtt férfi gyerekkel, neki már nem elsősorban a kényelmet kell nézni (az elmondottak alapján az egy 'kényelmes' munka...), hanem hogy hogyan tud saját otthont teremteni, és mindent, amire a gyerekének szüksége lehet. Vagy rosszul gondolom? Meg egy felnőtt férfi akinek családja van, ne siránkozzon amiatt, hogy messze vannak a szülei (megjegyzem anyja szinte havonta jön hozzánk hétvégére), ezrek élnek távol a szüleiktől a jobb élet reményében. Szerinte én csak anyukámék miatt nem akarok innen költözni, de ez nem igaz, egyszerűen csak nem látom értelmét. Ha az osztrákoknál kapna munkát, akkor közelebb kellene költöznünk a határhoz, arra hajlandó is lennék, mert lenne értelme.

Hát remélem érthetően írtam le mindent:)

A kérdésem az lenne, hogy szerintetek hogyan tudnám meggyőzni páromat, hogy mondja vissza azt az állást? Ezeket elmondtam neki is, de mindezek ellenére még mindig vacillál. Szerintem ha éretten gondolkodna, egyből belátta volna, hogy nem éri meg. És mit gondoltok, érdemes lenne a felsoroltakat feladni azért, hogy ő TALÁN jobban érezze magát a másik helyen, de nekem kislányom kapcsán semmilyen segítségem ne legyen és munka terén se legyenek lehetőségeim? Mondjuk anyósom nagyon lelkesen jön hozzánk 'segíteni', de ha babám valamiért sír, rögtön passzolja nekem. Kb. 5-10 percet szokott bírni vele. Itt átjárok anyukámékhoz, sétálunk, lányom játszik húgaimmal meg minden, ott meg szerintem egész nap be lennék zárva egy panelba és várnám, hogy párom hazaérjen. Rizikózzuk be, hogy pár hónap múlva talán ugyanúgy fogja utálni az új munkáját, mint most? Adjunk ki mindezekért kb 50.000ret költözködésre?

Én szóltam, hogy hosszú...:)