A saját édesanyám nem hajlandó beszélni velem! Tényleg ekkora bűnt követtem el?

nem, egyáltalán nem követtél el bűnt. inkább azon ritka fiatalok közé tartozol, aki sokáig megtartotta az ártatlanságát, mert a mai világban 18 év nagyon szép teljesítmény. és nem vagy egy hülye liba, eszed is van, biztosan meggondoltad, kinek adod oda magad, és nem egy félig ismeretlen kis igénytelen hülyegyerekre esett a választásod.

én annyit mondok, anyukád csak örülhet, h ilyen lánya van.inkább azt az oldalt vizsgálnám meg, hogy neki mi a baja? mert valami nem stimmel anyuddal, az biztos....

Nem, csak anyukád dolgozza fel nehezen hogy már nem kislány vagy, ezzel nincs egyedül. Mint írtad egyedül nevelt fel, és ha jól sejtem testvéred sincs, így neki te vagy az egyetlen akit nem olyan könnyű "elengedni". Majd megnyugszik ne félj csak idő kell míg feldolgozza.

Egyébként ha a szülők a gyerekekhez vágják hogy mi mindent tettek ők értük (megszülték, nevelték stb....) arra csak azt szoktam mondani hogy nem gyerek kérte hogy hozzák világra, az anyuka akart gyereket, és onnantól kötelessége felnevelni a gyereket nem pedig a háláért kell tenni.

Tudodd edesanyad most ugy erzi, hogy csalodott benned, mivel nem kerted ki a velemenyet pl. vagy maskeppen kepzelte, tervezte el a te jovodet ezzel kapcsolatban, sajnos nagyon sok szulo hajlamos erre, ami nem eppen egy jo tulajdonsag, vagy cselekedett, hiszen valojaban iranyitani, befolyasolni akarja a gyermeket, s igy nem fogadja el azt, hogy mar a gyermek nagy, tehat eldontheti onmaga, hogy mit akar pl.

TAlan ugy tervezte ezt, hogy elobb a tanulmanyaidat befejezed, mint egyetem, s aztan leszel nyitott egy kapcsolatra, s itt lepodott meg, hogy te mar kapcsolatban elsz, hiszen lefekudtel a paroddal!

Ne haragudj ra, hiszen egyedul nehezebben nevelt fel talan, de amikor egy szulo, vagy onmagad is idegesebb vagy mondasz szavakat, amiket kesobb talan megbansz, tehat az anyukad is most ezt tette, varatlanul erintette az informaciod, s felkeszuletlen volt, hirtelen reakcio volt a reszerol ez. Aggodik, hogy terhes leszel, s meg ffiatal vagy pl.

Édesanyáddal valóban gáz van: azt gondolja, hogy te az ő birtoktárgya vagy, és azért hisztizik és vágta be a kétéves kiskölyök-durcát, mert nem akarja, hogy leválj róla: azaz boldog párkacsolatban élj (amiben ő nem tudott), legyen férjed, gyereked, boldog életed (többek között boldog nemi életed is). Attól fél, hogy egyedül marad, holott ez nem igaz. Ha neked szerető családod lesz, akkor "több" jut neki, mintha kizárólag akarna kisajátítani magának. Viszont ha önző módon kisajátít, akkor téged ítél végtelen magányra: mivelhogy az emberi lét törvényszerűsége miatt az a valószínűbb, hogy egy idősebb ember hal meg előbb.

A "riherongyért" kimosnám a száját szappannal szívesen. :(

Gonosz és önző dolog ezt vágni egy 18 éves fejéhez, aki szerelemből feküdt le életében először és azzal a fiúval, akivel szeretik egymást.

Ezzel a magatartással csak méginkább elüldöz téged magától, vagy arra kényszerít, hogy a bűntudatod miatt (mait ő maga mocsokul keményen szít ezzel a szöveggel, hogy mivel tartozol neki, amiért felnevelt és hogy nem csinálná újra (azaz cirka a létedet kérdőjelezi meg, ami majdnem egyenlő azzal, mintha azt vágná a fejedhez, hogy halj meg, bár meg se születtél volna - ez különönsen nagy gonoszság!), hogy szakíts a sráccal és csakis az anyukád akarat szerint élj. Magyraul neki az nem számít, hogy TE mit akarsz.

Hogy ő felnevelt, az becsülendő. Köszönöd. PONT. Nem kérted, hogy megszüless, ő akarta! Az ő felelőssége, azért büntetni téged önzés és gonoszság!

Nem követtél el semmiféle hibát. Élj boldogan a fiúval, akit szeretsz. Én a helyedben minél előbb igyekeznék megkeresni az édesapámat és felvenni vele a kapcsolatot - ha él és ha nem olyan szörnyeteg ember, hogy jobb inkább elkerülni.

Én semmi rosszat nem látok abban, amit tettél...

A történtek miatt pedig vond le a következtetést: anyádnak ezentúl nem kell semmit elmondani. Sajnos ez van.