Hol a határ, ahol már nem lehet megbocsátani a hazugságot, füllentést?

Olyan emberrel, aki megszokásból hazudik, nem érdemes együtt lenni, mert nem lehet rá számitani. Most lehet, hogy csak kis dolgokban hazudozik, de soha, egyetlen pillanatra sem lehetsz biztos benne, hogy nem ver át a nagyokban is.

Az meg, hogy ha lebukik, dég dühöng, ordibál, trágárkodik - ez már magában elég lenne arra, hogy ne akarjak vele lenni.

Ha nem akarod az életedet tökéletesen elrontani, akkor minél elöbb szabadulj meg töle, mert rendes, megbiztható ember sosem lesz belöle.

Eleinte az én párom is bepróbálkozott füllentésekkel, de mindig lebukott, én meg jól összevesztem benne, hogy ennyire jelentéktelen dolgokban miért lenne nehéz megmondani az igazat!? Azóta akkor is őszinte, ha az néha fáj, de én nagyon örülök, hogy sikerült ezt elérnem nála. :)

Őszintén szólva bennem az alapvető bizalmat rengette meg azzal, hogy apróságokban, jelentéktelen dolgokban hazudott és már a második ilyen után elgondolkodtam azon, ennek így nincs értelme. Ha akkor nem sikerül ezt megbeszélnem vele, szerintem már nem lennénk együtt. Egy párkapcsolatba szerintem nem fér bele a hazugság/füllentés.

szerintem ő ilyen marad, el kell döntened, hogy együtt tudsz/akarsz-e élni egy notorius füllentővel.

Azt ne reméld, hogy megváltozik.

Én most járok hasonló cipőben. Elég hosszú és bonyolult is a dolog, próbálom rövidre fogni. A férjem alapvetően is betegesen féltékeny. Nem értettem soha, hogy miért, hiszen nem adtam rá okot. Mindegy. Építőiparban dolgozik. Ünnepek előtt két hétig egyedül kellett egy tömbházban festenie, és kapott maga mellé egy fiatal (23 éves) lányt takaríteni. A lány apukája is ennél a cégnél dolgozik, de akkor más helyszínre vezényelték. Egyik nap hazaállított a férjem egy hatalmas herpesszel a száján, pedig még soha nem volt neki. Azt mondta, hogy a kollégája után ivott. Az első hét után véletlenül elszólta magát, hogy csak ketten dolgoznak ezzel a lánnyal. Nem is foglalkoztam vele. Minden nap mondogatta, hogy mennyire sajnálja a csajt, szegény, így-úgy. Alapjában véve a férjem még a saját családtagjait sem szokta sajnálni...ekkor kezdett fura lenni a sztori. Egyik nap hívtam ebédidőben, nagyon sokára vette fel, majd kérdeztem, hogy hol van, mi ez a csend (alapvetően zajos környezetben dolgozik mindig). Az mondta, ahol dolgozik, a mellette lévő utcában lakik a kollégája, és felhívta őt egy kávéra. Mondtam, hogy oké. Egészségére. Ez az a pasi volt, akinek a lányával dolgozott. Majd egyik este hívta a főnöke, én ott ültem mellette. Végighallgattam ahogy a főnöke mondja: Na, milyen volt az új apósoddal együtt dolgozni? Apuka rendes volt veled? Na akkor számonkértem, hogy mi a fenét jelentsen ez?? Elkezdett hebegni, habogni, meg köcsögözni a főnökét, hogy nem érti miért szívja a vérét ezzel. Elkezdett magyarázkodni, és mindent máshogy adott elő, mint előtte. Kiderült, hogy kétszer is volt fent náluk kávézni (véletlen elszólás), majd azt is elszúrta, hogy állítólag a kollégájával ment fel a lakásra, de utána ugye közöltem vele, hogy az előbb azt mondta, hogy akkor nem is ott dolgozott a pasi. Akkor megint hebegett-habogott. Elkezdett kiabálni velem, hogy én mekkora egy sz@mét vagyok, hogy gyanúsítgatom őt, és hogy hisztis nuni vagyok, és nem csalt meg. Mondtam neki, hogy nem az a bajom, hogy volt-e valami köztük a csajjak, és honnan jött a herpesz, hanem az, hogy össze-vissza hazudozik. Később volt a karácsonyi bulijuk, amin elvileg nem volt a lány, de később elszólta magát, hogy egész este ott ült vele és együtt iszogattak. Fura is volt, mert először nem akart elmenni a kocsmázásra, de utána azt mondta, hogy benéz egy órácskára, hátha kap jutalmat, és siet haza. Nos... késő éjszaka ért haza, és nem egy órát töltött ott, hanem 4-et.

Ti mit tennétek? Én azóta nem hiszek el már semmit neki, és még puszit adni sincs kedvem... legalább 10x hazudott a szemembe, és mondott máshogy történetet, mint előtte. Nyilván magát védi, és azért. Azt is elhiszem, hogy nem volt köztük semmi, de akkor miért kell hazudozni, hablatyolni, és máshogy mesélni mindent, mint ahogy volt?