Van egy húgom. Sajna. A szüleim pedig elvárják, hogy mindig vigyem magammal de én már nem akarom. Hogy mondjam meg nekik? Már próbáltam, de nem sikerült :/

Ez már egy kijavított kérdés? Mert nézem a válaszokat, és én csak annyi hibát látok benne, hogy a "de" elé vessző kéne, meg az utolsó mondat végére írásjel.

És szerintem érthető. Van egy húga, akit a szülei mindig rátukmálnak, neki meg elege van ebből.

Megértelek, nekem egy öcsém van és nekem meg őt kellett mindenhova magammal vinnem, mert a szüleim basztak rá figyelni és vele foglalkozni. Soha nem mehettem sehova ha ő nem akart jönni.

Bátyámra meg én voltam rábízva mindig.

A szüleim nem tudom miért vállaltak gyereket, ha soha nem foglalkoztak egyikünkkel sem, egymást neveltük.

Gondolom nálatok is az van, ha menni akarsz valahova akkor a húgit is vinned kell, ha ő meg nem akar menni akkor te se mehetsz.

Ilyen esetekben az a baj, hogy a szülők a gyerekeket akaratuk ellenére de egymás ellen uszítják.

Egy bizonyos kor fölött igen is zavaró, ha mindig az emberhez csapják a testvérét.

Mondjuk nem mindegy mekkora a kor különbség, mert a 18 éves testvér nem viheti a 10 éves kishúgát kocsmába, amikor a haverjaival találkozik, na meg pasizás/csajozás esetén sem előnyös a dolog.

Köss a szüleiddel ultimátumot, hogy a héten 2-3 x szórakoztatod, de a többi nap legyen a tiéd és mehess ahova szeretnél.

Szerintem teljesen érthető a kérdés,nem tudom,mit kell sírni,én már elsőre megértettem.Csak egy kicsit kevés az infó.

Kérdező,szerintem lógj meg otthonról a húgod nélkül és amikor hazaérsz,mondd azt,hogy bocsi,de kiment e fejedből,mert siettél.Vagy beszéld meg velük,hogy idegesít,zavar.Vagy ha mégis rád erőltetik ennek ellenére is,akkor passzold le addig valamelyik osztálytársánál,amég elvagy.

Kedves Utolsó, azért érted, mert már kijavították (a "de" elé így sem sikerült vesszőt tenni, de ettől tekintsünk el, apróság).

Nem érdekes már amúgy, tényleg válaszolnék szívesen a kérdésre is, bár ennyi információból nem könnyű.

A lényeg, hogy próbáld meg beszélni a szüleiddel, mondd meg nekik, hogy ennyi idősen(?) már neked is járna egy kis magánélet, legalább kicsit hadd legyél a barátaiddal.

Hasonló volt nálunk is, a több, mint öt évvel fiatalabb húgom mindig velünk akart lenni, ha átjött a barátnőm, de nekem a szüleim pont, hogy segítettek addig lefoglalni őt. Néha mégis azt mondták, hogy kicsit hagyjam, hogy velünk legyen, meg egyes barátnőim (akiknek nem volt testvérük, és szerettek volna) kérték, hogy játszunk vele. Ilyenkor néha dühös voltam, mert én meg mondjuk rendesen beszélgetni szerettem volna... Azt hiszem, én voltam ekkor olyan 9 éves, a húgom meg kb. 4. Szóval tudom, mire gondolsz, de meg lehet ezt azért oldani - gondolom. Ha kicsit többet mesélsz magatokról, talán jobban lehet tanácsot adni.