Hogy vegyem rá végre anyut vagy a nagyimat?

Van két kutyánk, egy telken élünk de külön házban. A kutyák folyton kiszöknek az ajtón, nagyim kicsit furcsa személyiség, ő az a típus, aki lehazudja a csillagokat is az égről, csak hogy igaza lehessen. Kb egy éve könyörgök neki hogy csináltasson a kapunk elé egy kisebb kaput, barátnőméknél láttam ilyet szintén a kutya miatt volt. Anyu is meg mamám is simán megkérhetné anyukám férjét hogy csináltassa meg (ő csináltatta a kapunkat is). Nem hajlandóak, folyton ígérgetik de nem csinálnak semmit. Kis milliárdszor kiszöktek már, mindig utánuk futottam, volt hogy több utcányit. Nem kérném ha nem lennék terhes... de nagy pocakkal ha kiszöknek nem tudok utánuk futni. Minden alkalommal amikor valaki nyitja a kaput, rettegek hogy mikor kiabálnak hogy "gyere mert kiszöktek a kutyák!" Nem értik meg hogy nem tudok utánuk futni már, én viszont nem tudnám végignézni hogy csak úgy elmennek. Általában mamám mellett szöknek ki (persze tagadja) és olyankor megáll a kapuban és könyörög nekik hogy jöjjenek vissza. Persze a kutya már a fél utcánál tart. Áll és azt mondja hogy "gyere vissza, mennem kell dolgozni, ne csináld ezt mert kikapsz". Szó szerint végig nézi ahogy elfutnak. Nem tudok már mit csinálni, borzasztó ez az állandó rettegés. Mivel vehetném rá őket??

Bocsi hogy hosszú lett! :-(