Meg fogják érteni valaha a szüleim, hogy felnőtt, családos ember lettem, gyerekkel, saját élettel?

Miért engeded, hogy továbbra is nyomorítsanak? Állj a sarkadra! Mert míg félsz az asztalra ütni, addig csak a kisgyerek leszel a szemükben. Kemény harc, de nem lehetetlen. Gondolj arra, hogy ez az élet rendje, hogy függetlenedj, önálló légy, akkor miért éreznéd hibásnak magad érte? Azért szenvedsz, mert engeded, hogy olyasmit tegyenek, ami nem természetes. Ez a te életed, úgy éled, ahogy boldognak érzed magad. És ne jöjjön senki nekem a tisztelettel. Azt tisztelek, aki engem is tisztel, bárki legyen is. Te is szülő vagy most már, az utódjaidra kell koncentrálnod. Ha megsértődnek, és nem beszélnek veled, ne keresd te sem őket. Tarts ki, az igazság melletted áll. Majd meglátod, hogy fognak pitizni!