Miért akar egyedül lenni egy jó kapcsolat helyett?

"sztetek mit csináljak?? "

Szerintem gondolkodj el hogy ha ilyeneket mond akkor valóban ő e az igazi számodra?

Én azt mondanám neki mosolyogva: OK, nem akarok terhedre lenni, akkor holnaptól ne keressük egymást!

És otthon hasgörcsben izgulnék, bámulnám a telefont, hallgatnám, hogy megszólal-e a csengő.

Ha nem, akkor előbb-utóbb ki kell lépni, még jobb, ha te lépsz le, mint ha ő dob, mert az még az egodba is tapos.

Miért pazarold az időd egy olyan pasira, aki nem ígér semmit, s nem is csap be?

Ha meg átértékeli a helyzetet, hiányzol neki, akkor lehet tárgyalási alap, bár ugyanazt ajánlhatja fel: legyünk barátok!

Akkor barátkoznék, de közben a csalit bedobnám a vízbe, talán horogra akad valaki, aki családot szeretne.

Mit csinálj? Menekülj!

Dettó ebben a helyzetben voltam. Barátom nagyon különc pasi volt, nem volt neki egy darab barátja sem. Valami csoda folytán összejöttünk, és 2,5 évet lehúztunk együtt. Nagyon rossz volt így visszagondolva, mert én ugyan rajongásig szerettem, de ő benne nagyobb volt a szabadságvágy, és az egyedüllét iránti igény. Ezért soha nem jártunk el sehova csak az idióta családjához, akik rendszeresen megvetettek, és lenéztek. (ez már egy másik történek)

Előttem csak szeretői voltak. Mármint ő volt házas asszonyoknak a kis fiatal friss husika. És neki szerintem ez a tökéletes életforma. Láttam rajta, hogy kezd besokallni attól, hogy felém vannak kötelezettségei, hogy meg kell jelennie a szüleim előtt, hogy nem csinálhat azt, amit akar. Mert egy kapcsolat kötöttségekkel jár. Egy szeretői viszony nem jár kötöttséggel.

A végén megcsalt. És mikor meg akartam vele beszélni a dolgokat, azt mondta, hogy ő azért csalt meg engem, hogy hagyjam el őt, mert ő önerőből nem tudta volna ezt megtenni. Miután szakítottam vele, azzal a nővel is megszakadt a kapcsolata, és most éldegél a kis lakásában egyedül és éli a dög unalmas életét. De rájöttem, hogy neki ez a jó. Ő ezt szereti. És ezzel együtt rájöttem, hogy ha neki ez a jó, akkor én végtelenül boldogtalan lennék vele.

Ha a barátod már most boldogtalanságot okoz neked, akkor érdemes lenne elgondolkodnod, hogy ebben szeretnéd e leélni az életed. Én biztos, hogy nem.

Minden jót!

24/n

nem tudom mennyire gondolta komolyan. Néha én is gondolok rá, h jobb lenne egyedül akkor nem lenne kivel veszekednem, rá fogom, h ő hozza ki belőlem ezt. De aztán rájövök h megéri a munkát, h a barátommal lehetek, és az h hülye vagyok az nem az ő hibája. Szeretem nagyon, csak néha megijedek.

Bár egyszer nekem is mondott ilyet egy pasi. Rá egy hónapra lelépett mással :(

Így más a dolog, hogy rá vagy utalva.

Ő is magyar, vagy ottani?

Ha ottani, akkor úgy érzi,elvesztette a függetlenségét, szabadságát - s esetleg nem veled tervezné a jövőt, de patthelyzetbe jutott. S ez a finomabb módja a szakításnak, hogy ő nem ígérhet semmit, s gondolja, ha többre vágysz, akkor lelépsz előbb-utóbb.

Egy kapcsolatban soha nem jó a kiszolgáltatottság, s te most abban vagy. Neked megfelelne, de kierőszakolni az igaz szerelmet nem lehet. Kérdés, hogy tudsz-e tőle függetlenedni, vagy van-e hazaút. Ha egyik sem, akkor tűrsz, ameddig bírod.

Szerintem ő korrekt volt, már az elején megmondta, hogy milyen. Minden ember különböző, van aki jobban szeret egyedül lenni. A jó kapcsolat meg neked jó. Ez olyan mintha azt mondanám: "Miért nem eszed meg ezt a jó palacsintát?" miközben a hiba már ott van, hogy te nem szereted a palacsintát, tehát neked nem jó.

Szerintem ennek tudatában felelőtlen volt kiköltözni hozzá. Én a helyedben nem lennék vele. A saját helyemben talán maradnék, mert hasonló vagyok hozzá, és talán el tudnám viselni.

Ott a baj, hogy túl hamar költöztetek össze.

Nincs rá lehetőség, hogy egy picit külön legyetek?

Mondanám hogy külön lakás, de külföldön ez elég megoldhatatlan, pláne ha ennyire rá vagy utalva az emberre.

Nekem is voltak ilyen érzéseim a kapcsolat elején, de sajna nekem sem volt hova mennem.

Már belenyugodtam, szeretem a párom, de még mindig érzem azt a kis elégedetlenséget :/