Valaha megszeret a fiam (9 éves)? Vagy ne reménykedjek?

Szia nem olvastam el az összes választ, de belepillantva azt hiszem, kb egyetértek velük.

Nekem annyi még eszembe jutott, hogy nem lehet, hogy valaki az anya családjából ellened beszél? Pl a nagymama jut eszembe ez után a kézenfogom és elhúzom a gyereket dolog után.

Amikor anyuék elváltak, 9 éves voltam. Amikor apám családjánál voltam láthatáson, főleg az apai nagymamám állandóan duruzsolt a füledbe, hogy anyád ilyen meg olyan, meg nem is igazak amiket mond apádról (apám lépett le). És mikor hazamentem tőlük, napokig utálatos voltam az anyukámmal emiatt. Aztán eltelt néhány év, és 12éves koromban kb kinyílt a kis szemem, hogy mit beszél ez az öregasszony anyuról, mikor én mindent láttam, ami a válásnál zajlott, és tudom, hogy anyu nekem sose hazudott ezzel kapcsolatban.

Ezt meg is mondtam anagymamámnak, aki érdekes módon sosem akart többet elvinni magához.

Szóval azt akarom ebből kihozni, hogy ne add fel, csináljátok továbbra is a programokat, vegyétek körül szeretettel, nemsokára elég nagy lesz ahhoz, hogy ellen tudjon állni a fülébe duruzsolásnak.

Mikor váltatok el? Lehet hogy az élmény is nagyon friss még.

1,5-2 év a minimum, de érzékenyebb gyereknek több, mire újra "normális" lesz. Addigra pont jön majd a kamaszkor.

Nem lenne jó neki egy pszichológus? Hátha hamarabb feldolgozná, ha egy ügyes kívüláló seítene neki? (Csak sorstárs szülői ajánlásra válassz! Nevelési tanácsadó, családgondozó, suli)

Nincs egy kicsit elkényeztetve a gyerek? És nem lehet, hogy az anyja a háttérben ellened fordítja. Szerintem ülj le az anyjával és beszéld ezt meg vele. Egy 9 éves gyerek, aki még csak nem is kamasz nem viselkedhet így az apjával, főleg ha az nem is tett semmit ellene, tisztelnie kell. Nekem eszembe nem jutott volna apám elöl bujkálni kaptam is volna két nagy pofont mindkét szülőtől.

És lehet, hogy sz sem kell, ha nálatok van akkor csak körülötte forogjon a világ, az nem normális, hogy egy családban mindnki csak egy valaki kívánságait lesi. Az a te családod és annak ő is a része, de nem több mint a többiek.

Akkor nem is a fiad, hanem a nagymama huzta el az auto mogul a fiadat! A nagyi volt a tettes!!!

Te a fiadat csak szeresd, o ezt tudja, erzi!

Gondolj csak bele a kis lelkebe, fejebe neki.

Te szereted, otthon pedig a nagyit, anyjatol csak a rosszat hallja rolad. Most akkor mit is csinaljon az a nyomorult gyerek? Teljesen meg van keveredve.

Inkabb az anyukajaval es a nagyival beszeljel, hogy viselkedjenek felnott ember modjara es ne keverjek ossze a gyereket, mert ebbol meg aztan magatartasi zavarok is lehetnek.

Ugye hogy mindig a gyerek issza meg a levet?

Te csak szeresd es hidd el magatol fog o apahoz jonni!!!

Hallgasd meg a 10:04-est is! Te vagy a felnőtt! Te irányítasz! Egy kisgyereknek túl nagy teher, ha minden döntést a kezébe adnak! (mit csináljunk, hogy viselkedhet)

Szabd meg a korlátokat! Az neki biztonságot ad! Mondd meg mit tehet, mit nem. Milyen viselkedést vársz el tőle. Te ne bizonytalankodj, az a gyerek dolga. Neki azt kell éreznie, hogy te erős vagy, biztos, mindig tudod, mit kell csinálni!

Kicsit elve rossz a kérdésed, illetve ha ez a kérdésed, akkor a válaszom: nem. Ha 9 éves koráig nem szeretett meg a fiad, az már a te hibád lenne és eztán sem fog.

De nem is hiszem, hogy erről van szó!

Szal az apa-fia kapcsolat is a születéstől kezdődik. És ha rendszeresen voltál vele, foglalkoztál vele, tanítgattad, akkor biztosan szeret. Ez a normális minden gyerek szereti az apukáját, főleg aki ilyen kedves is vele! Biztos, hogy szeret.

Most tényleg a válás miatti zavarodottság és bizonytalanság van benne, és nagyon nagy fájdalommal is jár ez a gyerekeknek. Hisz itt is, ott is idegen családba csöppent hirtelen a gyerek.

Igazuk van azoknak, akik azt mondják TE NE BIZONYTALANKODJ! Az apukája vagy, minden láthatáskor hozd el, legyél vele, foglalkozz vele és járj a kedvében, de azért ne a "papucsa legyél", hanem ahogy rendesen is lennétek. Kellenek a kettesben töltött órák, de neki is alkalmazkodnia kell az új családodhoz. De ő a kisebb kettőtök közül szal neki ehhez időre van szüksége, és lehet, hogy csak nagyon lassan fogja megszokni az új helyzetet. Nem lehet könnyű neki! Őt mindenki csak rángatja jobbra meg balra!!!

(Biztos vagyok benne a nagyi viselkedéséből is ítélve, hogy ellenséges hangulat van otthon veled szemben, ezeket azért jó lenne valahogy letörni, vagy tisztázni, de nem elmélyíteni a haragot, hanem csak simítgatni a "felesleges" éleket lefelé.)

A lényeg, te eltántoríthatatlan legyél!

Éreztesd a fiaddal, hogy vagy neki és mindig számíthat rád! Nem kell eldramatizálni a dolgot, de nyugodtan mondd el neki néha komolyan is, hogy Most ez a helyzet, sajnálod, hogy így alakult, de TE NAGYON SZERETED ŐT és mindig is szeretni fogod!

Ja, és a válásról meg annak okairól, meg a bűnbak kérdéséről, a felnőttek dolgairól és a TE SÉRELMEIDRŐL ne beszélj semmit soha a gyereknek.

Ahhoz nagyon kicsi. Ő csak egy kisgyerek!

Nem az ő tiszte hogy igazságot tegyen anya és apa között, az nagyon nagy teher lenne neki!

Ezzel se te, se a feleséged, vagy az anyja ne terhelje!